Igen forró ősz várható idén – ha nem is a hőmérséklet tekintetében, de a brüsszeli klímapolitikai tárgyalások szempontjából mindenképpen. Alábbi cikkünkben röviden bemutatjuk, hogy milyen főbb témákra számíthatunk a következő időszakban és hogy miért érdemes rájuk figyelnünk.

A hét folyamán az EU több stratégiát és beszámolót is bemutat a közös energia és klímapolitika területén. Ezek a dokumentumok mind az Európai Zöld Megállapodás részeként azt a célt szolgálnák, hogy csökkentsék a kontinens üvegházhatású gáz kibocsátásait a klímasemlegességi hosszú távú cél elérése érdekében, miközben támogatják a koronavírusjárvány utáni zöld gazdasági helyreállítást. A legnagyobb érdeklődésre természetesen az 2020 október 15-16-ai Európai Tanácsülés tarthat számot, ahol a tagállamok kormányfői első alkalommal egyeztethetnek a Bizottság által 2030-ra javasolt magasabb kibocsátás-csökkentési célokról.

Elsőként azonban a nagyívű épületkorszerűsítési programját mutatta be a héten az Európai Bizottság. Az épületenergetikai felújítási programját a Bizottság egy gazdasági és környezetvédelmi szempontból is kiemelten fontos elemként jellemezte, mivel egyszerre segíti a gyengélkedő építési szektort és támogatja az energiahatékonysági erőfeszítéseket és ezzel a kibocsátások csökkentését. A javaslat a jelenlegi évi 1%-os felújítási arányt duplázná meg, amely a következő tíz évben évente 235 milliárd € forrást igényelne. Mivel az épületek felelősek az EU kibocsátásainak harmadáért, kiemelten fontos a szektor, kérdés azonban, hogy a tagállamok is követik-e majd az új ajánlásokat, illetve hogy elegendőek lesznek-e a rendelkezésre bocsátott uniós források.

A héten került bemutatásra az Energia Unió állapotáról szóló jelentés is. Az Energia Unió 5 évvel ezelőtt került életre hívásra annak érdekében, hogy egy zöldebb, egységes és biztonságos energiapiacot hozzon létre a kontinensen, miközben a Párizsi Megállapodás céljainak megvalósítását is támogassa. Az Energia Unió öt fő területre koncentrál: energiabiztonság, egységes energiapiac, energiahatékonyság, dekarbonizáció és megújuló energiaforrások, valamint kutatás, innováció és versenyképesség. Jelenleg úgy tűnik, hogy míg az EU könnyedén teljesíteni fogja a kibocsátás-csökkentési céljait, azonban nem fogja teljesíteni a 2020-ra vonatkozó energiahatékonysági kitűzéseit. Ezért is kiemelten fontos az új energiahatékonysági kezdeményezése az EU-nak.

Azonban egy másik fontos eleme a jelentésnek, hogy bemutatta a tagállamok Nemzeti Energia és Klímaterveinek egyenkénti elemzését is. Ezek a dokumentumok azért is fontosak, mert ezek határozzák meg a tagállamok következő 10 éves terveit az energetika és klímapolitika területén, illetve ezek összessége kell, hogy megvalósítsa a közös, uniós 2030-ra vonatkozó célokat is. Összességében elmondható, hogy a 27 nemzeti terv együttesen valamivel meghaladja az uniós megújuló energia célokat, azonban nem elegendők az energiahatékonysági célok teljesítéséhez. Az üvegházhatású gázokat illetően a tervek együttesen szintén elérik az unió által meghatározott legalább 40%-os kibocsátás-csökkentési célt.

A magyar nemzeti energia és klímaterv 2016 és 2040 közötti tervek megvalósítása is 20400 milliárd forintnyi forrást igényel.

Hazánk Nemzeti Energia és Klímatervét is elemezte a Bizottság, a főbb mutatókat illetően elmondható, hogy sajnos nem volt elégedett a magyar stratégiával. A kibocsátás-csökkentési cél a Bizottság szerint nem haladja meg a már előírt célokat, azonban lehetőségek lát további ambíciónövelésre. Az energiahatékonysági és megújuló energia terveket illetően a Bizottság nem tartja megfelelően ambiciózusnak a meghatározott célokat. Fontos azonban kiemelni, hogy ez az ambíciószint is igen költséges, a 2016 és 2040 közötti tervek megvalósítása is 20400 milliárd forintnyi forrást igényel. Bár a magyar terv hozza a kötelezőt, nem szabad elfelejtenünk, hogy az uniós jogszabályoknak megfelelően a terveket 2030-ig felül lehet még vizsgálni a célokat felfelé mozgatva.

Erre pedig szükség is lehet, mivel a Bizottság bemutatta a terveit, miszerint a 2030-ra vonatkozó uniós legalább 40%-os kibocsátás-csökkentési célt az év végéig 55%-ra módosítsa. Ebbe a felfelé licitálásba az Európai Parlament is beszállt, miután nem csak 55%-os, hanem 60%-os ambíciónövelést szavazott meg. Az október 15-16-ai, csütörtök-pénteki Európai Tanács-ülés során lesz az első alkalma a tagállami kormányfőknek is reagálniuk a bemutatott javaslatokra. Már most is látható, hogy komoly törésvonalak lesznek a különböző tagállami álláspontok között, mivel egyesek még a javasoltnál is ambiciózusabb célokat szeretnének elfogadni, miközben mások inkább a megfelelő hatástanulmányok elvégzését követően terveznek döntést hozni az uniós ambíciószint növelést illetően. A kérdés eldöntése már csak azért is időszerű, mivel idén év végéig szükséges az ENSZ éghajlatvédelmi szervezete felé megküldenie minden félnek, köztük az Európai Uniónak is a felülvizsgált, 2030-ra szóló terveiket. Persze adott a lehetőség csak megújítani és nem módosítani a terveket, azonban mivel az EU rendszeresen a klímabajnok szerepében tetszeleg a nemzetközi klímapolitikai porondon, ezért a vezető szerep fenntartása miatt indokolt lesz valamit felmutatni.

Ha pedig Brüsszel nem adna elég izgalmat az uniós klímapolitika területén a héten, az ősz folyamán még további ügyek várhatók, mint a 2050-es klímasemlegességi célt rögzítő uniós klímatörvény elfogadásának kérdése; az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó, egyes kiválasztott ágazatokban alkalmazandó mechanizmusra irányuló javaslat megvitatása vagy a mára már örökzölddé vált téma, a többéves pénzügyi keret körüli viták lezárása. Egy biztos, lesz mit figyelemmel követnünk az eseménytelennek egyáltalán nem mondható ősz folyamán.