Miközben a tudósok a klímaválság rövid távú veszélyeire hívják fel a figyelmet a legújabb IPCC jelentésben, Európában olyasmire kerül sor éppen, amelyre 1945 óta nem volt példa szakértők szerint. A jelenlegi helyzet hátráltathatja a klímaválság elleni globális fellépés hatékonyságát, egyre kevesebb esélyt hagyva arra, hogy elkerüljük az éghajlatváltozás még elkerülhető következményeit. Eközben a konfliktus mindinkább a fosszilis tüzelőanyagoktól való elmozdulás felé terelheti a figyelmet.
A Green Policy Center álláspontja szerint természetesen a további áldozatok elkerülése és a harc beszüntetése az első és legfontosabb. Zöld politikai műhelyként azonban a magunk részéről a zöldpolitikai hatások elemzését is fontosnak tartjuk. Amennyiben támogatni szeretné a humanitárius erőfeszítéseket, az ezen a linken összegyűjtött szervezeteken keresztül megteheti.
John Kerry, az amerikai elnök klímavédelmi különmegbízottja az orosz megszállás előtt azt nyilatkozta, hogy attól fél, hogy a háború el fogja terelni a világ figyelmét a klímaválságról és jelentős mennyiségű üvegházhatású gázkibocsátásokkal fog járni. Történelmi időtávon nézve Oroszország a világon harmadik legnagyobb mértékben járult hozzá a klímaváltozáshoz a kibocsátásaival. A novemberi COP26-on bár az ország vállalta, hogy klímasemleges lesz 2060-ra, a metán kibocsátására vonatkozó vállalásokat nem írta alá, annak ellenére, hogy a világ második legnagyobb metánkibocsátója. Nem valószínű, hogy az egyébként is gyengébb orosz vállalások erősödnének vagy akár elindulnának a hatékony megvalósulás útján a jelenlegi helyzet mellett az soron következő éves klímakonferenciáig, az Egyiptomban tartott COP27-ig.
Mivel egyre több eseményből és szervezetből zárják ki Oroszországot – gondoljunk itt az Euróvízióra, vagy az ország EBESZ tagságára – felmerülhet a kérdés is, hogy egyáltalán Oroszországot meghívják-e az idei ENSZ klímakonferenciára. Mivel ezek a klímakonferenciák az ENSZ égisze alatt folynak, ezért egy tárgyalástól nem tilthatnak el egy országot, amíg a teljes ENSZ tagsága nem szűnik meg, erre pedig egyelőre kevés az esély, ha csak maga Oroszország nem lép ki. Azonban Oroszország eddig is aktív résztvevője volt az ENSZ folyamatoknak, bár általában azok lassításában volt érdekelt. Ennek mentén feltételezhető, hogy az idei ENSZ klímacsúcson is részt vesz, annak érdekében, hogy ne kerülhessen olyan döntés elfogadásra, amely nem áll érdekében. Továbbá érdemes megemlíteni azt is, hogy az izraeli-palesztin, vagy az azeri-örmény konfliktusok során is részt vettek a felek a klímatárgyalásokon, sokszor éles szóváltásokba keveredve az aktuális konfliktus mentén, eltávolodva a klímaváltozás témájától.
A háború pedig nem csak a figyelmet, de ami még fontosabb, kritikus jelentőségű forrást is elvonhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemtől. Nem is beszélve azokról a környezeti károkról, amelyek káros hatással bírnak a természetre és a helyi lakosokra. Az invázió erdőtüzeket és nagyobb lég- és vízszennyezést okozhat, amely további területeket tehet lakhatatlanná.
További klímapolitikai kérdéseket vethet fel Ukrajna energiahálózatának összekötése az EU-val. Az összehangolás tervezettnél gyorsabb megvalósítása miatt Ukrajnának gyorsított eljárásban kellene többek között zöldítenie az energiarendszerét és bevezetnie a kvótakereskedelmi rendszert (ETS). Az EU-s tagság, amelyet nemrég gyorsított eljárásban kérelmezett Ukrajna, még inkább kérdésessé tenné az ambiciózus EU-s zöldpolitikának való megfelelést, nem is beszélve más szakpolitikai területekről.
Ahogy többen utaltak rá, a helyzet új megvilágításba helyezi az EU teljes energiapolitikáját is. Az EU energiaimportját tekintve jelenleg a gáz 41%-a és az olaj 27%-a származik Oroszországból. A gázfüggőségre utal az is, hogy az EU taxonómia keretében a Bizottság egyes tagállamok nyomása okán kénytelen volt elismerni, hogy a gáz átmeneti energiaforrásként szerepet játszhat az EU 2050-es éghajlati célkitűzéseivel. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet megerősítheti az energiafüggőség csökkentésének igényét, ahogy az ukrán megszállással párhuzamosan tovább nőttek az energiaárak. Az orosz agresszió ezért még inkább kényszerré teszi az alternatív beszerzési útvonalakra és a megújuló energiaforrásokra való átállást.
A függetlenedés Magyarországot különösen kellemetlenül érintené, mert hazánk Európában az egyik legerősebben függ az orosz gáztól. A tavaly megkötött hosszútávú gázszállítási szerződés pedig 2030-ig bebiztosítja az orosz gázellátást (más kérdés, hogy ez eleve nehezen összeegyeztethető a klímasemlegesség elérésével). Ráadásul előfordulhat, hogy a szankciók miatt gyakorlatilag ellehetetlenül a Paks 2-ről kötött szerződés végrehajtása, ahogy az Finnország esetében is történt. Paks 2-től és az orosz gáztól pedig nem csak a rezsicsökkentés függ, hanem a teljes magyar energiapolitika jövője. Eddig nem hallottunk olyan kormányzati forgatókönyvet itthon, ami szerint a klímasemlegességet erős atomenergiára való támaszkodás nélkül érnénk el. Ennek fényében jelentősen át kellene gondolnunk azt, hogy milyen alternatív energetikai jövője lehet Magyarországnak. Erről fog szólni többek között a Green Policy Center „Magyarország három legfontosabb zöldpolitikai kérdése” vitasorozatának harmadik eseménye is, amelyet 2022. március 16-án 5 órakor a Kossuth Klubban tart a Karátson Gábor Körrel, ahol kiemelkedő energetikai szakemberekkel járjuk körbe a kérdést.
Az energia- , éghajlati, és geopolitikai válságok összefüggése miatt a megújulókra való átállás hosszabb távon pozitív hatásokkal járhat mindhárom esetében. Egy ilyen mértékű függetlenedéshez idő kell, és a megújulók egyelőre nem tartanak ott, hogy hamar tudják pótolni a kiesést. Az energiaátmenetnek még a jelenlegi tervezett ütemét is többen nehezményezték – köztük a magyar Kormány is. Mások szerint pedig az események rövid távon a szénenergiához való visszatérést erősíthetik, különösen Németország esetében az Északi Áramlat 2 felfüggesztése miatt is. Bár ennek némileg ellentmond Olaf Scholz német kancellár vasárnapi beszéde, amelynek során megerősítette országa elköteleződését amellett, hogy már 2045-re klímasemleges legyen. Az ellátásbiztonság érdekében pedig növelni tervezik a megújuló energia részarányát, illetve diverzifikálni tervezik a földgáz beszerzési forrásaikat. Ennek mentén kifejtette azonban azt is, hogy a most megépített LNG terminálok a későbbiekben hidrogén fogadására is alkalmasak lesznek, összhangban a klímacélokkal. Az biztos, hogy a klímapolitikának most olyan kihívásokkal kell szembenéznie, amivel eddig még nem számolt. A permanens válságok korában egy biztosabb, fenntarthatóbb jövőt csak a zöldenergia lesz képes garantálni.
