Az ETS rendszer és a bioüzemanyagok: Brüsszel energiaárazási baklövései vagy az uniós klímapolitika fontos és megtartandó elemei?
05.17.2022
Szerző: Koczóh Levente András

A magas energiaárak miatt a kritikák középpontjába kerültek egyes, már napjainkban is működő vagy a jövőben bevezetni javasolt klímapolitikai intézkedések, főként az EU Kibocsátás-kereskedelmi Rendszere (EU ETS) és annak javasolt kiterjesztése. Ebben a vitában a magyar Kormány is határozott álláspontot vett fel, a választások utáni nemzetközi sajtótájékoztatón már a meglévő EU ETS működésének és a bioüzemanyagok bekeverésének felfüggesztését javasolva. De vajon tényleg érdemben segítene-e, ha felfüggesztenénk – akár csak átmenetileg is – ezeket az intézkedéseket?


A jelenleg a nagy erőművekre, távfűtőművekre, ipari létesítményekre és a légiközlekedésre vonatkozó EU-s kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU ETS) lényege, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását költséggel terheli meg azáltal, hogy kvóták megvásárlására kötelezi az érintetteket. Az ebből származó, tagállamok között elosztott bevételek felét és a szintén EU ETS-ből finanszírozott támogatási mechanizmusokat (pl. az alacsony jövedelmű tagállamokat, így hazánkat is támogató Modernizációs Alap) pedig fontos, a hosszútávú klímacélokat előmozdító zöld beruházásokra fordítják. Az áramtermelés kivételével a többi szereplő egyre csökkenő mértékben, de ingyen is kap némi kvótát a versenyképességük védelme érdekében. Az EU ETS 2005-ös indulása óta fokozatosan fejlődött. A 2008-as gazdasági válság eredményeként 2013-ra kvótatöbblet halmozódott fel a piacon, lenyomva az árakat és csökkentve a rendszer hatékonyságát. Ezért a 2010-es évek közepén és második felében jelentős módosítások történtek annak érdekében, hogy a rendszer valóban hozzájáruljon a kibocsátások csökkentéséhez, azáltal, hogy a kvótaárak már ne csak szimbolikus mértékű terhet jelentsenek a kötelezettek számára, vagyis beinduljon a valódi karbonárazás.

Míg egy tonna széndioxid-egyenértéknyi kibocsátás tőzsdei ára 2013-2017 között mindössze 5 euró körül alakult, 2019 és 2020 során már átlagosan 25 euró volt. 2022 áprilisában pedig a 80 eurós szinteken jár – az örökrekord a 2022 február eleji 97 euró volt. Ezt a többletköltséget a rendszer hatálya alá tartozó szereplők megpróbálják tovább hárítani a fogyasztókra, így növelve az egyébként is emelkedő energiaköltségeket és termékárakat. A gyorsan emelkedő kvótaárnak az energia-és termékárakra gyakorolt hatása miatt tehát könnyű az EU ETS-t egy jelentős, sőt egyesek szerint felfüggesztendő intézkedésnek tekinteni. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk a rendszer működését, egy sokkal árnyaltabb kép rajzolódik ki.

Az EU ETS lényegében azt teszi, amit a Kormány egyik legfontosabb, 2021 során két nemzeti konzultáció által is megerősített klímapolitikai mondása kér: hogy a klímaváltozás elleni küzdelem költségeit ne az emberek, hanem a nagy szennyezők fizessék meg. A jelenlegi energiaár-krízis elsődleges oka ugyanis nem a kvótaár emelkedése, hanem elsősorban a földgázpiacon kialakult viszonyok. Vagyis az EU ETS-nek a magyar Kormány által nemrég javasolt felfüggesztése nem oldaná meg az energiaár-problémát, legfeljebb az áremelkedés mértéke lenne kicsivel kisebb, illetve a rendszer hatálya alá tartozó nagy kibocsátók terhei csökkennének.

A felfüggesztés negatív hatásai viszont jelentősek lennének. Magyarország elvesztené az EU ETS-ből származó, jelenlegi kvótaárakon évi 250 milliárd Ft körüli forrást (kvótabevételek, Modernizációs Alap és az ún. 10c derogáció). Ezeket az összegeket nem érintik az uniós támogatásokra vonatkozó jogállamisági viták, így a többi uniós pénz visszatartásáig egyedül ezekre a támogatásokra tudunk támaszkodni az energia-átmenet beruházásainak EU-s finanszírozása körében. Az EU ETS ráadásul az uniós klímapolitika legfontosabb eszköze 2005 óta, így a felfüggesztésére vonatkozó javaslat aligha vihető sikerre az uniós döntéshozatal során. Továbbá, a felfüggesztéssel sérülne a „szennyező fizet” Alaptörvényben is rögzített elve, és a magyar törvénybe foglalt klímacélok elérése is jelentősen megnehezedne.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az ETS-nek a magas energiaárakhoz való hozzájárulásával ne lehetne foglalkozni. Az EU ETS szabályai megengedik, hogy a Kormány a kvótabevételekből az áram-intenzív iparágak létesítményei és a lakossági védendő fogyasztók számára kompenzációt nyújtson, ezzel viszont Magyarország eddig nem élt. (A lakosságra vonatkozó kitétel hazánkban gyakorlatilag akkor válna aktuálissá, ha a rezsicsökkentés jelenlegi szabályait újra kellene gondolni a magas nagykereskedelmi energiaárak miatt.) Ha tehát a Kormány be kíván avatkozni, úgy az ETS felfüggesztése helyett ezen kompenzációs lehetőségek megfontolása indokoltabb, mert egyszerűbben
alkalmazható és kevesebb kárt okoz.

Továbbá, a magyar Kormány határozottan ellenzi az Európai Bizottság azon javaslatát, amely egy EU ETS-hez hasonló, de attól elkülönülten működő új rendszert vezetne be az épületek és a közúti közlekedés tekintetében (BRT ETS). Erről a Green Policy Center is tett közzé már elemzést. E rendszer az energiakereskedőkre terhelne kvótaköltséget 2026-tól, akik a fogyasztókra hárítanák át azt. Egyet lehet érteni azzal, hogy a lakosságot nem igazságos egy egész EU-ban egységes mértékű költséggel megterhelni, hiába javasolt az uniós testület kompenzációs mechanizmust is a BRT ETS kvótabevételeinek közvetlenül, illetve egy Szociális Klímaalapon keresztüli, tagállamok közötti elosztásával. A lakossági épületek és járművek kibocsátásainak csökkentésével azonban foglalkozni kell, hiszen azok 2019-ben Magyarország kibocsátásainak 23%-át tették ki, többet, mint az ipar egésze. A jelenlegi, a háborúval is összefüggő energiaár-krízis legfontosabb tanulsága is az, hogy a – hazánkba döntően orosz forrásból érkező – fosszilis tüzelőanyagok kivezetését és az energiahatékonyság javítását fel kell gyorsítani. A hazai viszonyok között, a lakossági szegmensben a legjobb eszköznek a kibocsátások árazása helyett a beruházások támogatása tűnik, különösen az alacsonyabb jövedelmű rétegeknél. Ennek forrása a már említett EU ETS-alapú bevételek és más uniós támogatások mellett az lehetne, ha csak a nem-lakossági épületek és közúti közlekedés tekintetében létrejönne a BRT ETS – a tömegközlekedést is kihagyva a hatály alól -, az abból származó kvótabevételekkel és egy feljavított Szociális Klímaalappal együtt.

A magyar kormányzat a bioüzemanyagok benzinbe és dízelbe való kötelező bekeverési arányának felfüggesztését is javasolta az uniós szerveknek. A bioüzemanyagok beszerzési ára jelenleg csak kicsivel van a kőolaj-származékok fölött, így az intézkedéssel elérhető árcsökkenés eleve csak minimálisnak tűnik. Bár egyes bioüzemanyagok termelésében nehézséget okozhat, hogy a háború miatt megszakadnak bizonyos ellátási láncok és az élelmiszer-piac is átrendeződik, a bioüzemanyag-felhasználás teljes leállítása hazánkban is munkahelyeket veszélyeztetne annak előállítása terén. A bekeverés azonnali felfüggesztése nem csak a kibocsátásokat növelné meg, hanem a kőolaj felhasználását is, amely hazánkba jelenleg szinte kizárólag Oroszországból érkezik. Ennek a javaslatnak az elfogadása ezért már csak a jelenlegi nemzetközi helyzet miatt sem látszik kedvezőnek.


Kapcsolódó bejegyzések

 

Lakásfelújítás az energiakereskedők kontójára? — Érkeznek az új lehetőségek

Lakásfelújítás az energiakereskedők kontójára? — Érkeznek az új lehetőségek

Nagy kormányzati lökést kap a lakossági felújításokat az energiakereskedők és -szolgáltatók terhére segítő Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR), az új szabályokat nemrég bocsátotta társadalmi egyeztetésre az Energiaügyi Minisztérium. Bár ez a rendszer itthon még nem közismert, megújított formájában jelentősen hozzájárulhat a hazai épületállomány energetikai felújításához, ami az energia- és klímacélok mellett a rezsiköltségek, hazánk energiaszuverenitása és a gazdaság szempontjából is jó hír.

Tényleg nem lehetünk egyszerre versenyképesebbek és fenntarthatóbbak is?

Tényleg nem lehetünk egyszerre versenyképesebbek és fenntarthatóbbak is?

Nemrég mutatta be az Európai Bizottság az úgynevezett Versenyképességi Iránytűt, valamint hamarosan érkezik a Tiszta Ipari Stratégia is. Ezek a kezdeményezések reagálnak a nagyipari lobbi érveire, melyek szerint az EU a zöld intézkedésekre való fókuszálás miatt „elvesztette versenyképességét”. A versenyképesség erősítése közben azonban nem tűnnek el a környezeti kihívások, sőt azok egyre erősebbek. De vajon megfér-e egymással ez a két cél?