2022. augusztus 4-én jelent meg a hazai tűzifa-kitermelés fokozását célzó, nagy figyelmet keltő kormányrendelet, amely átmenetileg feloldotta többek között a védett területeken való korlátlan tarvágásra, vagy vegetációs időszakban való favágásra vonatkozó eddigi tilalmakat. A Kormány részéről elhangzott magyarázatok szerint ezzel a földgáz-ellátás elakadása esetére teremtettek lehetőséget a téli energiaellátás megoldására, és az erdészeti szakma részéről érkező megszólalások is igyekeztek csitítani az indulatokat. Ezzel szemben a zöld civil szervezetek és az LMP katasztrofális ökológiai következményekre figyelmeztetve tüntettek, több petíció és nyílt levél készült, sőt, még egyes fideszes polgármesterek, hazai tudósok és Jane Goodall is igyekeztek jobb belátásra bírni a Kormányt. Az Agrárminisztérium végül úgy oldotta fel a helyzetet, hogy augusztus 16-án kiadott egy miniszteri utasítást, amelyben jelentősen leszűkítette a kormányrendeletben bevezetett könnyítések alkalmazását. Az alábbiakban a rendelet szövegét és az ahhoz utólag érkezett magyarázatokat, majd a miniszteri utasítást elemezzük, naplóbejegyzés-szerűen végigkövetve az egész folyamatot. Ha valaki lemaradt a gyorsan változó hírek áradatában, az alábbi összefoglalónkkal utolérheti magát.

A kormányrendelet értékelése – ahogy az összkép augusztus 4. és 11. között látszott

A Kormány 287/2022. (VIII. 4.) rendelete a tűzifa igények biztosítására hivatkozva a vészhelyzet idejére felold számos korlátozást, amely az erdőtörvény (2009. évi XXXVII. törvény) és a természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény) fogalmazott meg. Lehetővé tették a védett erdők korlátlan mértékű tarvágását, és a fák pótlását elegendő természetes úton elvégezni (magyarul: nem kell ültetni a helyükre semmit, hanem magára hagyják a területet, aztán majd csak történik valami). Nem kell megvárni azt sem, amíg a fák elérik a vágáshoz ajánlott kort. Nem kell tekintettel lenni a vegetációs időszakra sem, azaz madarak költési időszakában is kivághatják a fészek alól a fát. A kivágások engedélyezési eljárásának időtartamát lerövidítették, a kivágott fák lehordását szolgáló út pedig engedély nélkül is építhető.

A Green Policy Center nem vonja kétségbe, hogy a jelenlegi helyzetben logikus lehet a fakitermelés kis mértékű növelése. Ennek oka, hogy a Magyarországra érkező földgáz-szállítás háborúval összefüggő esetleges kimaradása esetén is biztosítani kell az ahhoz szükséges energiamennyiséget, hogy a tél során alulfűtöttség miatt az emberi egészségben, életben ne eshessen kár. Azonban ezt el lehet érni kevésbé drasztikus eszközökkel is. Egyelőre nem vagyunk rákényszerítve a fatüzelés arányának olyan mértékű növelésére, amit a fakitermelés „rendes” szabályai szerint ne lehetne kiszolgálni. Pláne addig, amíg Oroszország felől zavartalanul érkezik a földgáz, valamint amíg a tűzifa exportját is korlátozza a Kormány, melyről szintén nemrég határoztak.

Elsőként lássuk, mit jelent ez a döntés a klímacélok szempontjából. A tűzifa megújuló energiaforrásnak számít, de csak abban az esetben, ha a kivágott fa pótlásáról megfelelően gondoskodnak. Ebben az esetben ugyanis, ami széndioxid a levegőbe kerül a kivágott fa égetésével, azt az új fa kivonja a légkörből. Azaz összességében nem kerül kibocsátásra többlet üvegházhatású gáz, hanem csak megforgatjuk azt, ami már a rendszerben van.

Az új rendelet alapján nem tűnik biztosítottnak, hogy a fák pótlása valóban megtörténik. A tarra vágott és magára hagyott domboldalakról a következő évek során néhány nagyobb zápor lemoshatja a termőtalajt, és utána ott már nem tudnak fák nőni. Ha ez megtörténik, a kárt csak több évtizedes munkával lehet helyrehozni. Emellett, a globális felmelegedés miatt a hazai erdőállomány egyébként is pusztul, aminek csak intenzív erdőtelepítéssel lehet ellentartani – mégpedig a szárazabb és melegebb éghajlathoz illeszkedő fajok telepítésével, vagy legalább kevert állomány kialakításával. A természetes felújítás során vagy a korábbi fafajok nőnek vissza (azaz nem-őshonos állományok esetén nem történik meg az őshonos fajokra való csere, ami alaphelyzetben kötelező lenne), vagy gyorsan növekvő invazív fajok (pl. akác) nyernek teret. Mindezek hosszú távú életképessége kérdéses az új éghajlati viszonyok között. Így a változó időjárás is akadálya lehet annak, hogy a tarra vágott erdő újra nagyra nőjön.

Az erdők számos más nagyon fontos környezeti értéke mellett a világ, az EU és Magyarország klímacéljainak, a klímasemlegességnek az eléréséhez nagy szükségünk van az erdők széndioxid-elnyelésére, amint ezt a Kormány által elfogadott Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia is kifejti. Ez a dokumentum évi 4,5 millió tonna CO₂ egyenérték elnyelését várja 2050-re, ami nagyjából a jelenlegi szint megtartását jelentené, de amihez a változó éghajlat mellett a mainál nagyobb erdőterület szükséges. A Nemzeti Erdőstratégia értelmében így hazánk célkitűzése, hogy az ország területének erdőborítottságát a jelenlegi bő 20%-ról 27%-ra növelje 2050-ig. Bár az elmúlt években az erdőterület és azon belül a faállomány mennyisége is szépen emelkedett, a rövidtávú szempontok alapján született mostani döntés veszélybe sodorja mindezen célok elérését. Egyébiránt az EU-ban éppen tárgyalt új erdészeti szabályozás Magyarországtól még gyorsabb ütemű erdészeti nyelés-bővítést vár el 2030-ig, amely a változó időjárás mellett eddig is erős kihívásnak tűnt, hát még akkor, ha most felpörög az erdőirtás.

A frissen kivágott fák elégetése a magas nedvességtartalom miatt alacsony hatásfokú, hőt alig ad, csak füstöt és kormot. A levegőminőség már most is rossz az ország számos területén. Ez a nem eléggé száraz fák tömeges égetése esetén katasztrofálissá válna, amely többlet-halálozáshoz vezet.

A döntésnek a vízgazdálkodásra is komoly hatása van. A fák biztosítják, hogy a lehulló zápor vize ne lezúduljon a völgybe, villámárvizet okozva, hanem beszivárogjon a talajba. A fák leveleiken keresztül fokozatosan párologtatják a talajban raktározott vizet a levegőbe, hűtve a környezetet és csökkentve a szárazságot. Az intenzív erdőirtás tehát az elsivatagosodás irányába mutat. Az idei évben tapasztalt aszály ízelítőt adott abból, hogy miért lenne fontos a megfelelő vízgazdálkodásra nagyobb figyelmet fordítani, amiben az erdőknek is van szerepe.

A természetvédelmi területekben keletkező kár különösen is sajnálatos, hiszen ezek az élővilág szempontjából legértékesebb, összefüggő, az ember által legkevésbé bolygatott erdőink. Még ha minden körülmény kedvező is lenne, akkor is 50-100 év, mire egy tarra vágott erdő ismét eléri azt az érettséget, hogy teljes értékű élőhelyként funkcionáljon. A vegetációs időszakban történő irtás következtében kipusztuló fajokat pedig már nem lehet visszahozni. Ráadásul ezek a területek nem csak az élővilág, de a társadalom szempontjából is rendkívül meghatározóak rekreációs, kulturális, spirituális és esztétikai értékük miatt.

A Kormány által augusztus 11-e környékén a sajtóban és a közösségi médiában adott magyarázatok értékelése, ahogy az összkép ezek megjelenésekor látszott

A sajtó, a lakosság és a hazai közélet szereplőinek megnövekedett érdeklődésére és felháborodására reagálva az agrárminiszter és erdőkért felelős államtitkára, a kormányszóvivő, a miniszterelnök politikai igazgatója, illetve a Klímapolitikai Intézet is megszólalt a kérdésben, és ismertették a rendelet megszületése mögött meghúzódó érveket. Az alábbiakban az ezen megszólalásokban hangoztatott legfontosabb érveket vizsgáljuk meg.

A kormányoldal szerint a kormányrendeletben adott felhatalmazás csak lehetőség és nem utasítás. Csak a végső esetben alkalmazható, ha az ország energiaellátása a válsághelyzetben semmilyen más módon nem lenne lehetőség – vagyis, ha leállnának a földgázszállítások.  A kormányrendeletben ugyanakkor szó sincs feltételességről. A jogi szövegből csak annyi derül ki, hogy a könnyített szabályok részben augusztus 5-től, részben augusztus 20-tól lépnek hatályba és a szomszéd országban dúló háború miatti veszélyhelyzet megszüntetésével együtt vesztik hatályukat. Az erdészeti és természetvédelmi hatóságok és az agrártárca tehát nem kapták meg a szükséges jogalapot ahhoz, hogy az enyhébb szabályok alkalmazásához módosított fakitermelési tervek – megalapozott döntéshozatalhoz egyébként is túlságosan lerövidített – engedélyezési eljárása során megtagadják a könnyített erdőirtáshoz való hozzájárulásukat arra hivatkozva, hogy a piaci helyzet még nem indokolja azt. Így az erdészek józan önmérsékletén múlik, hogy mennyire élnek a hirtelen szélesre tárt jogi lehetőségekkel a fakitermelés helyét és módját illetően. Az Országos Erdészeti Egyesület mindenesetre jelezte, hogy az erdészek felelősségteljesek, és nem feledkeznek meg a szakma szabályairól.

A kormányzati szereplők arra is hivatkoznak, hogy az elmúlt évek során a fakitermelés nem érte el azt a szintet, mint amennyi faanyag nőtt. Azaz kitermelhető többlet halmozódott fel az erdőkben, így a mostani többlet-kitermelés csak egy időbeli átcsoportosítást jelent. Való igaz, hogy az elmúlt években jelentős többlet halmozódott fel az erdők fakészletében. Éppen ezért nem érthető, miért van szükség a jogszabályok könnyítésére, hiszen a tűzifa-kitermelés fokozása a korábbi szabályozás hatálya alatt is lehetséges lett volna.  Olyan megjegyzéseket is lehetett olvasni, miszerint a túl sok fa jelenléte az erdőben egészségtelen szerkezethez vezet, vagy hogy ha nem vágjuk ki, csak az erdőtüzeket táplálná – ezen gondolatok szakmaisága megkérdőjelezhető.

A harmadik érv szerint a fokozott kitermelés elsősorban az akácerdőket célozza majd, amely más fafajokkal szemben frissen vágva is azonnal eltüzelhető. Bár e növény nem őshonos nálunk, sajnos a védett területeken is előfordul, az erdészek fáradoznak a kiszorításán. A kormányrendelet szövegét megnézve azonban hamar kiderül, hogy az nem csak az akácra vonatkozik, hiszen például név szerint említi a cser és nemestölgy főfajú erdőket. Sőt, az akác fő célponttá minősítése nincs is kimondva a jogszabályban. A kivágott akácerdő sarjról történő pótlása pedig ismét akácerdőt eredményez.

A Kormány utolsó érve, hogy a megfizethető faellátás biztosítása érdekében, a tűzifaár-spekuláció ellen hozták ezt a rendeletet. Ez az rövid távra fókuszáló szempont tűnik a legvalószínűbbnek.

Az augusztus 16-i miniszteri utasítás értékelése

Úgy tűnik, a Kormány végül meghallgatta a kormányrendelet kapcsán érkező szakmai aggályokat. Az agrárminiszter 5/2022. (VIII. 16.) AM utasítása, mint a kormányrendelethez kiadott végrehajtási szabálygyűjtemény, jogi keretbe foglalta az előző pontban bemutatott, kiegészítő érveket és elveket, miközben az eredeti kormányrendelet továbbra is hatályban maradt. Az utasítás szerint a vegetációs időszakot az állami tulajdonú erdőkben csak 2023. március 31-ig lehet figyelmen kívül hagyni, azaz csak addig, mire igazán beindul a tavasz. A védett erdők tarvágására, fahordó utak engedélyeztetés nélküli kialakítására, a vágásérettségre és a fák magról való pótlására vonatkozó törvényi rendelkezések kormányrendelet által lehetővé tett figyelmen kívül hagyását csak akkor lehet megtenni, ha a hatályos erdészeti tervekben már eddig is szereplő favágások nem elégségesek a tűzifa-ellátás biztosításához, azaz ha tényleg ellátási gondok támadnak az energia terén. Az utasítás szerint az őshonos fajokból álló és a természetes eredetű védett erdőket ekkor sem lehet korlátlanul tarra vágni. Sőt, ezek védelmének szintje még erősödött is az idén augusztus előtti állapotokhoz képest, mert a miniszteri utasítás szerinti tilalom a Natura 2000 területre is kiterjed. Ezzel párhuzamosan elrendeli, hogy a megnövekedett tűzifa-igényt akácból vagy kultúrerdőből (telepített erdőből) kell kielégíteni. Azaz a kevésbé értékes erdőket áldozzák fel, akác esetén pedig a frissen vágott fa tüzelése is kevésbé károsítja a levegő minőségét. Az állami tulajdonú erdőgazdálkodók a kormányrendelet könnyítéseit csak külön engedélyezés után alkalmazhatják, igaz, az eljárás hosszára továbbra is a rendeletben lerövidített határidők vonatkoznak.

A fakitermelési könnyítések nagy részét visszavonó miniszteri utasítást a zöld civil szervezetek nagy győzelemként értékelték, de maradéktalanul nem elégedettek vele, hiszen a magántulajdonú erdőkre nézve néhány egyszerűsítés továbbra is alkalmazható. Így folytatják a küzdelmet.

Konklúziók

Nem tudni más országról, amely az energia-vészhelyzet kezelése kapcsán komolyabb fokú enyhítéseket vezetett volna be a természet- és erdővédelem szintjében. Pozitívum, hogy végül a Kormány is belátta, hogy a rövidtávú szempontok oltárán nem szabad feláldozni hazánk közép- és hosszútávú érdekeit, és a miniszteri utasítással korrigálta az eredeti rendelet legtöbb túlzó intézkedését. Ezzel viszont nem oldódott meg minden probléma, különösen a magánerdők esetén. A jogalkalmazás szempontjából is célszerűbb lett volna, ha egy kiegészítő jogszabály alkotása helyett a kormányrendeletet helyezik hatályon kívül vagy módosítják, hiszen elvben a jogalkotási hierarchiában alacsonyabb rangú miniszteri utassítás nem írhat felül egy kormányrendeletet. De a miniszteri utasítás megjelenésével talán elkerülhetőek a legnagyobb, indokolatlanul okozott károk.

Az energiaválság megoldására sokkal inkább javasolható, hogy pörgessék fel az épületek energetikai felújítását és más energiahatékonysági intézkedéseket, hogy a hazai lakosság az életszínvonal csökkenése nélkül tudjon kevesebb energiát fogyasztani. Egyúttal javasolt a hazai energiatermelés bővítése a drága és megbízhatatlan import kiváltására, különös tekintettel a még ki nem használt potenciálú biogáz, geotermikus- és szélenergia terén, az időjárásfüggő megújulók esetén energiatárolásról is gondoskodva.