Az Éghajlatváltozással Foglalkozó Európai Tudományos Tanácsadó Testület 2023. június 15-én közzétette tanulmányát az EU előkészítés alatt álló 2040-es klímacéljára vonatkozóan, amelyben a még megengedhető globális kibocsátásokból való méltányos EU részesedésre hivatkozva a vártnál jóval erőteljesebb emisszió-csökkentési célra tettek javaslatot. Az alábbiakban a Green Policy Center szakmai gyorselemzése mutatja be az ajánlás tartalmát és jelentőségét.
Mi ez az új testület, mit javasol és miért?
Az Éghajlatváltozással Foglalkozó Európai Tudományos Tanácsadó Testületet (a továbbiakban: Tanácsadó Testület) a 2021-ben elfogadott, európai klímatörvénynek nevezett rendelet hozta létre. A tudósokból álló grémium legfőbb feladata, hogy politikailag függetlenül, tudományos alapokon tegyen javaslatot az EU klímapolitikájának irányára, valamint értékelje az uniós jogszabályoknak a blokk klímacéljaival való összeegyeztethetőségét. A 15 tagú szervezet egy magyar származású kutatót is soraiban tudhat Eöry Vera személyében.
Az európai klímatörvény alapján, az EU 2040-es klímacéljára az Európai Bizottság tesz majd hivatalosan javaslatot, várhatóan legkésőbb 2024. májusában, még éppen az európai parlamenti (EP) választások előtt. A célértékről pedig az EP és a tagállami kormányok alkotta Tanács közösen határoz, az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács útmutatását is figyelembe véve. A javaslat készítése során el kell készíteni egy „karbonköltségvetést” is, amely a 2030-2050. között az Unió által kibocsátható üvegházhatású gázok összes mennyiségét adja meg. Ezen kettős feladat elvégzése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie a Tanácsadó Testület ajánlásait is. Utóbbiak jelentek meg most. A Tanácsadó Testület tanulmánya tehát nem jogszabály vagy stratégiai dokumentum, inkább döntés-előkészítő anyagnak nevezhető.
A Tanácsadó Testület tanulmánya szerint a 2040-es uniós klímacél az üvegházhatású gázok (ÜHG) nettó kibocsátásának 90-95%-kal való csökkentése kellene legyen 1990-hez képest, amely véleményük szerint kivitelezhető és arányos az éghajlatváltozás 1,5°C-os melegedésnél való megállításához globálisan még kibocsátható ÜHG mennyiségből való méltányos EU részesedéssel. Az elérhető kibocsátás-csökkentés mértéke 2040-ig a vizsgált forgatókönyvek alapján 88-95%-ra adódott, amely sávot a globális méltányosság alapján szűkítették az erősebb irányba. Az ambíciózus cél megvalósítása – amely az EU belföldön keletkező ÜHG emisszióját fedi le, beleértve az EU-n belüli légiközlekedést és hajózást is – akkor lehetséges, ha a megújuló energiát, a hidrogént, valamint a természetes és innovatív technológiákkal elért nyelést is sikerül felskálázni, valamint visszafogjuk a fogyasztást. Az erőművi széntüzelést 2030-ig, a széndioxid-leválasztás nélküli földgáz-alapú áramtermelést 2040-ig be kellene szüntetni. Emellett fontosnak tartják, hogy az EU további segítséget nyújtson a blokkon kívüli országok klímavédelmi fellépéséhez. Az elemzés szerint a nemrégiben megemelt 2030-as uniós klímacél (nettó legalább 55%-os ÜHG csökkentés 1990-hez képest) megfelelő alapot ad az ajánlott 2040-es cél, valamint a már elfogadott 2050-es klímasemlegességi (nettó -100%) célkitűzés és az azt követő nettó negatív állapot elérésére, bár megjegyzik, hogy a 2030-as cél további növelése – akár 70%-ra – további éghajlati előnyökkel járna.
Az ajánlások értékelése
Az uniós klímapolitikai előzmények (pl. az Európai Bizottság által előkészített hosszú távú elemzések) fényében a Tanácsadó Testület javaslata meglepően magas célszámot tartalmaz, az előzetes várakozások nettó 80-85% körüli érték volt. Az ajánlott magas célkitűzés a 2030-as cél és a 2050-es klímasemlegesség közötti pályát nem egyenletesen, hanem erősen „fejnehéz” módon járná be, vagyis az időszak elejére-közepére tenné a nagyobb csökkentési terhet. Az egyenletes csökkentés – amely a 2030-as EU-s cél megemeléséről szóló politikai vitában kulcsfontosságú érv volt – a Tanácsadó Testület anyagában nem kap hangsúlyt.
Az indoklás elsősorban a globálisan még kibocsátható ÜHG-ból való méltányos EU részesedésre épít. A méltányos részesedés mértéke az ENSZ alatt zajló nemzetközi klímatárgyalások során afféle „Pandora szelencéjének” mondható, hiszen politikai alapon erősen vitatható, hogy mi tekinthető méltányosnak az iparosodás előnyeit akár 200 éve élvező fejlett országok és azt csak most kiépítő fejlődő országok közötti osztozkodás során. Ezért az uniós kormányok mostanáig jellemzően ódzkodtak attól, hogy hivatkozási alapként használják, ellentétben például az EP-vel. A Tanácsadó Testület tanulmánya maga is megállapítja, hogy bizonyos számítások szerint az EU mostanra már teljesen el is használta a méltányos részesedését, ezért a reálisan elérhető legnagyobb mértékű cél sem lehet elég nagy – ezt a Tanácsadó Testület szerint a fejlődő országok klímavédelmi erőfeszítéseihez nyújtott segítséggel lehet kompenzálni. Ezt az ún. méltányos részesedést használta érvként például a holland bíróság is, amikor az Urgenda ügyben nagyobb csökkentésre kötelezte a holland kormányt. A méltányos részedés tehát nem egy új dolog, de a pontos tartalmának megállapítása sok vitára ad okot.
Uniós szinten valóban érdemes egy karbonköltségvetést (maximálisan még kibocsátható ÜHG mennyiséget) meghatározni, hiszen a felmelegedés szempontjából valójában nem a célévben, hanem az évek során összesen kibocsátott ÜHG mennyisége számít. Ezt viszont a globális mennyiségből való részesedésekről szóló vita helyett a Párizsi Megállapodás alatt tett uniós vállalásokból is ki lehet számítani, ahogy ezt az európai klímatörvény elő is írja.
A dokumentum az EU területén keletkező kibocsátásokra fókuszál, mindössze megemlíti, hogy az EU-nak oda kell figyelnie annak megakadályozására, hogy a kibocsátások csökkentését az ipar EU-n kívülre településével valósítsák meg – amely globálisan nézve nem jelentene érdemi csökkentést, gazdaságilag pedig hátrányos lenne. A területi kibocsátás-csökkentési törekvések ugyanis mit sem érnek, ha csupán máshova helyeződnek át a kibocsátások.
A következő hónapok során, mire a 2040-es klímacél hivatalosan is megállapításra kerül, még sok elemzés, hatásvizsgálat kell készüljön a tárgyban. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a közelgő EP választások fényében a leköszönő Európai Bizottság milyen javaslatot tesz le az asztalra várhatóan jövő tavasszal és hogyan építi be a javaslatába a Tanácsadó Testület véleményét. Illetve, hogy a választások után hogyan alakul a javaslat sorsa az uniós intézmények közötti alkudozás során, és végül mit jelent majd ez a végrehajtás, benne pedig Magyarország számára.
