A héten ülnek össze ismét a világ kormányainak, civil szervezeteinek és cégeinek képviselői az ENSZ éves kéthetes klímakonferenciájára, hogy értékeljék az eddigi lépéseik eredményességét, megoldást találjanak a klímaváltozás okozta károk kezelésére és javaslatokat tegyenek az ambiciózusabb klímavédelmi lépésekre. Természetesen minden fontos szereplő megfogalmazta már javaslatait, mi pedig ez uniós és pápai álláspontokat vetjük össze a klímakonferencia várható kihívásaival. Tóth Bettina a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatójának és Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center szenior klímapolitikai tanácsadójának közös írása, amely elsőként az Európa Stratégia Kutatóintézet oldalán jelent meg.
Közeledik a világ legnagyobb éves klímaváltozással foglalkozó eseménye, az ENSZ Részes Felek konferenciája, vagyis a COP. Idén 28. alkalommal ülnek össze a világ kormányainak, civil szervezeteinek és cégeinek képviselői megoldást találni a klímaváltozás kihívásaira. A COP28 idén mérleget von a kormányok elmúlt 5 éves klímateljesítményéről, illetve megoldást próbál találni a klímaváltozás egyes igazságtalanságaira is, ezért kiemelt fontosságú lesz. Nem csoda, hogy sokan készülnek rá gőzerővel, így az Európai Unió, de Ferenc Pápa is megfogalmaztak célokat és javaslatokat, amelyek mentén a több, mint 80 ezer résztvevőnek tárgyalnia kellene a következő két hétben, annak érdekében, hogy eredményesnek nevezhessük a konferenciát. Írásunkban az uniós és pápai álláspontokat hasonlítjuk össze és vetjük össze a COP28 klímakonferencián várható kihívásokkal.
A COP28 kihívásai és az uniós álláspont
A COP28 keretében kerül először megrendezésre a Globális Értékelés nevű esemény, amelynek keretében a résztvevők áttekintik, hogy a 2015-ben, a Párizsi Megállapodás keretében vállalt kibocsátás-csökkentési lépéseik megfelelő pályára állították-e a gazdaságaikat és társadalmaikat annak érdekében, hogy tarthatók legyenek az elfogadott hőmérsékleti célok, vagyis hogy legfeljebb 2°C alatt tartsuk a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest, miközben törekedünk 1,5°C alatt tartani azt. Ez a 1,5°C még az a változás a globális éghajlati rendszerekben a tudomány álláspontja szerint, amelyhez még tud az emberiség alkalmazkodni, illetve a kis szigetországok túlélését még nem veszélyezteti a tengerszint emelkedése. Az ENSZ szakosított szervének legújabb jelentése szerint egyelőre nem állunk jól; amennyiben a kormányok minden vállalást teljesítenének, még úgy is 2,4 – 2,6°C körüli melegedés felé tartunk.
A másik kiemelt téma pedig a fent említett igazságtalanságok kezelésének kérdése. Ezen igazságtalanságok abban nyilvánulnak meg, hogy az iparosodott országok jóval magasabb egy főre jutó kibocsátásokkal rendelkeznek, mint a fejlődő országok lakosai, azonban az utóbbiak hatványozottan szenvedik el a klímaváltozás negatív hatásait. Itt elég csak a pakisztáni és bangladesi árvizekre és hőhullámokra gondolnunk, amelyek rengeteg emberéletet követeltek a gazdasági és infrastrukturális károk mellett. Az előző klímakonferencián az EU pálfordulásának köszönhetően megszavazott Veszteségek és Károk Alap célja, hogy megsegítse a klímaváltozás okozta károknak leginkább kitett országokat. Természetesen az, hogy ki a leginkább kitett és kinek kell ezeket a károkat megtérítenie mind vitás kérdések, amelyek megválaszolása a soron következő klímakonferencia feladata. Amennyiben olyan országok is hívhatnak le forrást, amelyek papíron még mindig fejlődőnek számítanak, mint például az öböl-menti országok, miközben nem fizetnek be az alapba olyanok, akik már megtehetnék, akkor az elidegenítheti a klasszikus donorországokat a hozzájárulástól, kiüresítve az alapot.
Természetesen az, hogy megtekintjük, hogyan állunk és megvitatjuk, hogy ki fizet a klímaváltozás okozta károkért mit sem érnek, amennyiben nem teszünk aktívan a klímaváltozás megfékezéséért. Erre szolgál a tavalyi klímakonferencián elfogadott kibocsátás-csökkentési munkaprogram, amelynek célja a kormányok támogatása még ambiciózusabb szakpolitikák megfogalmazására és átültetésére. Sajnos a munkaprogram az EU elképzeléseivel ellentétben nem fogalmaz meg kötelező célokat és intézkedéseket és nem tart 2030-ig, azonban mégis elengedhetetlenül fontos a minél hatékonyabb fellépés érdekében, ezért is fontos, hogy mihamarabb elinduljon az érdemi munka. Ennek a beindítása szintén a dubaji klímakonferencia feladata lesz.
Az EU és tagállamai a fentiek kezelésére fogadták el az idei klímaváltozásra és klímafinanszírozásra vonatkozó tanácsi következtetéseiket. Ezekben felhívják a figyelmet a Globális Értékelés és a Kibocsátás-csökkentési Munkaprogram fontosságára, kiemelve, hogy az EU utat mutatva frissítette vállalásait a Fit for 55 csomag keretében elfogadott intézkedésekkel, jelezve, hogy nem csak a vállalások megtétele, de azok átültetése is elengedhetetlen a klímaváltozás elleni eredményes fellépés keretében. Ezen túlmenően felhívják a világ kormányait, hogy növeljék klímafinanszírozási hozzájárulásaikat a klímaváltozás elleni fellépés támogatására és az általa okozott károk enyhítésére, kiemelve, hogy 2023 lesz az első év, hogy a fejlett országok által mozgósított források mértéke először éri el a 100 milliárd dollárt. Végül az EU és tagállamai javasolják globális célként megfogalmazni az energiarendszerek kibocsátás-mentessé tételét a 2030-as évekre, az új szénerőmű-beruházások és a fosszilis energiatámogatások beszüntetését; a megújuló energiaforrások megháromszorozását és az energiahatékonyság megduplázását. Természetesen az EU és tagállamai a technikai és diplomáciai megoldásokban érdekeltek, azonban a tárgyalások sikeressége érdekében ezeken felül másra is szükség lehet.
Pápai levél a COP28 kihívásaival kapcsolatban
A klímaaktivizmus számos formát öltött már az elmúlt években, évtizedekben – a tudományos szférától kezdve az intézményesített mozgalmakon át az egyéni felelősségvállalásig minden példa található a lokálistól a globális szintig. A 2010-es évek közepén ugyanakkor ez a kör egy jelentős szereplővel bővült: a 2013-ban megválasztott katolikus egyházfő, Ferenc Pápa ekkor jelentette meg első, a klímaváltozást központi témává beemelő Laudato Si (Áldott légy) címet viselő pápai enciklikáját, amelyben felszólította a világ lakosságát, hogy „vegye komolyan az éghajlatváltozást, valamint csökkentse a pazarló és a fogyasztásközpontú életmódot”. Nyolc év után, számos egyéb, a témához kapcsolódó felszólalás mellett újabb enciklikát írt, továbbá az ENSZ 28. Részes Felek konferenciáján is részt vesz majd Őszentsége.
A 2023 októberében megjelent Laudate Deum (Dicsértessék Isten) a Laudato Si folytatása és tartalmának nyomatékosítása is egyben, ugyanis Ferenc Pápa szerint „az elmúlt nyolc év cselekvései nem voltak elegendőek, és ezt az életmódot folytatva a klímaváltozás hatása egyre jobban érezhetővé fog válni az egészségügy, a foglalkoztatás, az erőforrásokhoz való hozzáférés, a lakhatás, a kényszermigráció stb. tekintetében”.
Az enciklika első részében a pápa kitér a klímaváltozást tagadó általános álláspontra, miszerint ez a percepció már nem magyarázható semmivel, immáron nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyre gyarapodó szélsőséges időjárási jelenségeket. Amellett is állást foglal, hogy ezek az anomáliák a természetes folyamatok mellett az ember okozta tevékenység – vagyis antropogén jellegű – következményei. Ezen tény alátámasztásául hozza az IPCC 2023. évi Szintézis Jelentését, amely leírja, hogy az 1850 óta a teljes nettó kibocsátás több mint 42%-a 1990 után keletkezett. Mégis, amellett, hogy bizonyos folyamatok már visszafordíthatatlanok, felhívja a figyelmet, hogy „kis változtatások nagyokat is eredményezhetnek”, amelyhez viszont elengedhetetlen a látókörünk kiszélesítése.
Szintén a már 2015-ben megfogalmazott gondolatokhoz csatlakozva, a jelenlegi környezeti pusztulás folyamatának alapjaként továbbra is a technokrata szemléletet tartja számon. Amellett, hogy e tekintetben a technológiai és gazdasági hatalomból eredeztethető minden, a fő kockázatot az jelenti, ha ez a hatalom az emberiség egy kis csoportjánál összpontosul – erre szolgálhatnak példaként olyan „csodálatra méltó technológiák”, mint az atombomba. Ehhez kapcsolódhat az enciklika harmadik gondolati eleme is, a „nemzetközi politika gyengesége”: az egyházfő szerint habár úgy tűnik, hogy napjainkban inkább a visszafejlődés jelei mutatkoznak meg, minden új nemzedéknek fel kell vennie a korábbi nemzedékek küzdelmeit és eredményeit, miközben még magasabbra kell tűznie a célokat. Ennek lehet letéteményese egy olyan multilaterális rendszer, ahol nem a politikai érdekek mentén zajlik az együttműködés.
A nemzetközi együttműködés az éghajlatváltozás tekintetében is zajlik már több évtizede – jegyzi meg Ferenc Pápa. Az ENSZ égisze alatt zajló, hol sikeres, hol kevésbé eredményes COP-ok felidézése mellett hangot ad az egyházfő annak, hogy „a megállapodásokat rosszul hajtották végre, mivel nem voltak megfelelő mechanizmusok a felügyeletre, az időszakos felülvizsgálatra és a nem teljesítés esetén alkalmazandó szankciókra”. Továbbá itt is beemeli az önzőséget, mint a hatékony döntéshozatal gátló tényezőjét, kitekintve a klímakatasztrófákat – és a fejlett országok döntéseit – leginkább elszenvedő fejlődő országokra. A 28. éghajlatváltozási konferenciára „a kicsinyes érdekeken való túllépés” reményében tekint, hangsúlyozva az olyan megoldások tényleges eszközölését, mint a tiszta energiaforrások használata a fosszilis tüzelőanyagok helyett. Hozzáteszi, hogy a jövendő rendszernek három követelménynek kell megfelelnie: „drasztikusnak, intenzívnek és mindenki elkötelezettségére épülőnek kell lennie”.
Uniós és pápai álláspontok és a klímakonferencia kihívásainak összeegyeztetése
A pápai levél számos pontján azonosítható a hit és az erkölcs összekapcsolása a tudománnyal, ezáltal a morális alapon nyugvó megközelítések, cselekvési javaslatok kinyilatkoztatása. E tekintetben emeli ki a veszteségek és károk elszenvedőiről kialakult hamis képet, miszerint a szennyezésért a szegények felelnek többségében. Az uniós állásponttal és a Veszteségek és Károk finanszírozási eszköz alapeszméjével megegyezően a „gazdagabb” (fejlett) országokat nevezi meg fő kibocsátókként, ezáltal az okozott károkért a felelősség felvállalására is kötelezve őket. Itt persze fontos megemlíteni, hogy az EU álláspont felszólítja azokat az országokat is a támogatásra, akik ezt már megtehetik gazdasági erejüknél fogva, mint a BRICS- vagy az öböl-menti országok. Ez az álláspont természetesen sok vitát hozhat még a COP28 során.
A megfelelő felelősségvállaláshoz pedig a pápai levél szerint az eddigi értékek és érdekek felülvizsgálata, vagyis a technológiai fejlődés (mint a mesterséges intelligencia) iránti igény és a gazdasági hatalommaximalizálás részbeni visszafogottsága szükséges. Ehhez elengedhetetlen egy olyan multilaterális alapokon nyugvó nemzetközi együttműködés, ahol az etika és a kisebb szereplők, szervezetek vagy akár az egyének is nagyobb szerephez juthatnak, mégis megmarad a globális szinten való hatékony válaszadás; vagyis Ferenc Pápa szerint elengedhetetlen „a globális kontextus demokratizálódása”, hiszen „Mi késztetne bárkit is arra, hogy ragaszkodjon a hatalomhoz, hogy aztán csak azért emlékezzenek rá, mert képtelen volt cselekedni, amikor sürgős és szükséges lett volna?” Ez a gondolat az uniós álláspontban is megjelenik, mivel az EU elkötelezett és a többi tárgyaló felet is felszólítja arra, hogy tartalmas párbeszéd alakuljon ki az ENSZ klímaváltozási tárgyalásainak jövőjét illetően annak érdekében, hogy hatékonyabb és inkluzívabba válhasson a folyamat.
Hasonló látásmód figyelhető meg a fosszilis erőforrások használatának tekintetében a vizsgált oldalak között. Közös pont, hogy az energiarendszerekben a tiszta energiaforrások priorizálása és a fosszilis erőforrásokról való teljes lemondás fogalmazódik meg javaslatként, ugyanakkor a pápai levél hangsúlyozza és bírálja, hogy ez a paradigmaváltás nem halad megfelelő sebességgel, továbbá megkérdőjelezi a nagyhatalmak tevékenységét a tekintetben, hogy fennáll a veszélye a felszínes cselekvésnek, „a hamis próféták megjelenésének”; hiszen a Föld erőforrásainak kizsákmányolása a háttérben folytatólagosan zajlik, az egységes, szigorú szabályozások és ellenőrzések hiányának következtében. Ebben a tekintetben megjegyzendő, hogy sajnos már az uniós álláspontot is felhigítottak a tagállamok annak tárgyalásakor a fosszilis energiaforrások használatának és támogatásának kérdésében, így kérdéses, hogy a COP28 során a többi ország hogyan fog erre reagálni. Ennek mentén jogos a pápai levél felvetése.
Összegzés
A tudomány, valamint a hit és erkölcstan ötvözésével Ferenc Pápa gondolatai számos emberhez juthatnak el akár szinte azonnali paradigmaváltást is eredményezve, ugyanis enciklikájában jelentős hangsúlyt fektet az egyének szerepére is. Ez a megközelítés pedig közvetve vagy akár közvetlenül a nemzetközi közösségre és a politikai döntéshozatalra is hatással bírhat. Erre pedig nagy szükség van, ahogy a multilaterális folyamat reformjára is, mivel ahogy az uniós álláspont is kiemeli, a klímaváltozás megfékezésével foglalkozó nemzetközi folyamatot hatékonyabbá és inkluzívabba kell tennünk. Amennyiben ez nem történik meg időben, úgy hiába tárgyaljuk a fenti kihívásokat, azok jogi és társadalmi átültetése nem fog tudni elég gyorsan megtörténni ahhoz, hogy még megfékezhessük a klímaváltozást, mielőtt az kezelhetetlenné válna az emberi társadalom számára.
Az írás elsőként a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézet oldalán jelent meg.
Borítókép forrása: https://www.cop28.com/
Tóth Bettina a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi biztonság- és védelempolitika szakán végzett tanulmányokat. Jelenleg az NKE EJKK Európa Stratégia Kutatóintézet kutatója, ahol európai uniós klímapolitikával foglalkozik, emellett junior klímapolitikai elemző szakértő az Energiastratégia Intézet Nemzeti Alkalmazkodási Szakterületén.
