Magyarország Második Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentése
2023
Hazánk 2020-ban iktatta törvénybe, hogy 2050-re klímasemlegessé válik. Ennek elérése ugyanakkor nem valósítható meg egyik napról a másikra, több évtizeden keresztül folyamatos elköteleződést és cselekvést igényel. Ahhoz, hogy megfelelő szakpolitikai válaszokat adhassunk, ismernünk kell a kiindulási helyzetet és az éppen zajló folyamatokat. A Green Policy Center álláspontja szerint legfőbb ideje annak, hogy ezeket az információkat tömören, érthetően és szemléletesen a nyilvánosság számára elérhetővé tegyük.
A globális szereplők közössége nem tudott jelentősen előrelépni a klímasemlegesség felé.
Az eddig beérkezett nemzeti vállalások teljeskörű betartása esetén a globális átlaghőmérséklet emelkedése jóval 2°C felett várható, amely meghaladná a Párizsi Megállapodás céljait, amely a jóval 2°C alatt maradást tűzte ki, törekedve a 1,5°C-os határ tartására. Az EU és annak tagállamai 2020 és 2021 között 5,1%-kal növelték kibocsátásaikat azok csökkentése helyett.
Hazánk nemzetközi összehasonlításban közepesen szerepelt a klímaváltozás elleni
fellépés területén, ugyanakkor voltak olyan területek, ahol megelőzött egyes
referenciaországokat.
A The Green Future Index által vizsgált 76 ország közül 29. helyen zárt hazánk, 5 helyet rontva tavalyi helyezésén, miközben a referenciaországok közül Ausztria előrébb, míg Csehország hátrébb mozdult el, Portugália helyezése pedig nem változott a tavalyihoz képest.
A magyar üvegházhatású-gáz kibocsátások klímacélok irányába történő trendszerű csökkentése 2021-ben még nem indult el, sőt, 2%-kal emelkedett is az emisszió a megelőző 2020-as évhez képest.
Ez nem számít meglepetésnek, mert a 2020. évi értékek a COVID-19 lezárások hatásai miatt alacsonyan alakultak, míg a 2021-ben elkezdődött a „helyreállás”. Ugyanakkor, ha a járvány torzító hatását kiszűrjük, látható, hogy 2021-re sem kezdődtek meg a kibocsátásokat érdemben csökkentő változások, vagy legalábbis ezek eredménye még nem látszik.
Magyarország ÜHG kibocsátásainak 2021. évi növekedéséhez elsősorban a közlekedési ágazat járult hozzá.
E szektor kibocsátásai a lezárások kivezetésével 10%-ot emelkedtek egy év alatt. Az épületnél szintén növekedés volt megfigyelhető, elsősorban a hidegebb tél miatti fűtésigény-növekedés miatt. Az energiatermelés, a mezőgazdaság és a hulladékgazdálkodás ÜHG emissziója enyhén csökkent. Az ipar és az F-gázok esetén stagnálás látható. A földhasználat, földhasználat-váltás és erdészet, mint széndioxid nyelő szektor 2021-ben jelentős ÜHG-t kötött meg.
A fennmaradó 7 dimenzióból 2 (ipar és technológia) összességében pozitív irányba mozdult el, míg 5 (energia, mezőgazdaság és földhasználat, közlekedés, szén-dioxid kivonás és klímakormányzási rendszer) inkább stagnálást mutat a vizsgált időszakban.
Ezek az eredmények csak úgy, mint a szektorális trendek azt mutatják, hogy a klímasemlegességi átállás még nem indult el a kellő ütemben, inkább stagnálás, illetve enyhe javulás figyelhető meg, az utóbbi jellemzően a technológiai váltásoknak köszönhetően. Az is érzékelhető, hogy a nem szorosan technológiához kötődő, inkább az egyénekhez kapcsolódó „puha” dimenziók egyelőre kisebb figyelmet kapnak.
Továbbra is számottevő adathiány figyelhető meg a klímasemlegességi indikátorok tekintetében, így a vizsgált 11 dimenzióból 4 (épületek, finanszírozás, életmód és igazságos átmenet) előrehaladása nem ítélhető meg.
A jelentés 3. fejezetében 11 dimenzión alatt összesen 89 vizsgált indikátorból 56 esetben volt adathiány, ugyanakkor itt már két év (2020 és 2021) értékei is szerepelnek, így százalékosan nem változott jelentősen az arány az első jelentéshez képest, körülbelül idén is az adatok 31%-a hiányzik.