Az Európai Bizottság bemutatta a 2040-es klímapolitikai céljait, amely a 2050-ig elérendő klímasemlegességi vállalásunk eléréshez szükséges következő lépcsőfok. Elegendő-e azonban a javasolt közép-távú cél, illetve hogyan érintheti ez hazánkat?
Az idei év egyik kiemelkedő uniós klímapolitikai feladata az EU közép-távú, 2040-es klímapolitikai céljainak bemutatása és elfogadása lesz. Egy új 2040-s uniós klímacél azért is kiemelten fontos, mert az Európai Uniónak és tagállamainak jelenleg csak rövid-távú, 2030-ig tartó klímacéljaik, illetve egy 2050-es klímasemlegességi célkitűzése van, a közép-távú cél egyelőre hiányzik. Az uniós 2040-es cél elfogadását követően a tagállamoknak is fel kell majd vázolniuk a nemzeti elképzeléseiket, hogyan fognak hozzájárulni a közös uniós cél megvalósításához, így ezen a téren majd a magyar kormányzatnak is lesz feladata. A közép-távú célok kijelölése viszont fontos az ipari és üzleti szereplők számára is, hogy ezekhez tudják igazítani stratégiáikat és beruházásaikat. Írásunkban annak járunk utána, hogy a javasolt célok elegendők-e a klímasemlegességi cél eléréséhez, illetve hogyan érinthetik hazánkat.
A 2040-es klímacélokra vonatkozó Bizottsági javaslat
A EU Éghajlatváltozással Foglalkozó Európai Tudományos Tanácsadó Testületének 2023-as javaslata szerint a 2040-es uniós kibocsátás-csökkentési célnak az üvegházhatású gázok (ÜHG) nettó kibocsátásának 90-95%-kal való csökkentése kellene, hogy legyen 1990-hez képest. Az Európai Bizottság erre építve mutatta javaslatát, amelynek segítségével költséghatékonyan lehetne 90%-os nettó kibocsátás-csökkentést elérni 2040-ig az 1990-es szinthez képest. Csak az összehasonlítás szempontjából; a közös 2030-as uniós kibocsátás-csökkentési cél jelenleg -55% 2030-ig 1990-hez képest. Ehhez képest komoly előrelépés az új 2040-es Bizottsági javaslat.
A Bizottsági javaslat alapvetően egy magasabb előzetes befektetést irányoz elő, viszont bemutat egy menetrendet a fosszilis üzemanyagoktól való elszakadásra, az energiafüggetlenség növelésére és az import fosszilis energiaforrások csökkentésére. A 2031 és 2040 közötti évtized második felére ennek érdekében a javaslat szerint az európai energiarendszert már közel teljesen dekarbonizálni szükséges.
A javaslat szerint tovább kell növelni a megújuló energiaforrások arányát és a nulla, vagy közel-nulla kibocsátású megoldások, mint az energiahatékonyság, atomenergia, az ipari üvegházhatású-gázok (ÜHG) elnyelését és a fejlesztés alatt álló technológiák használatát. Az utóbbiak közé tartozik a kis moduláris atomreaktorok és a mesterséges ÜHG elnyelés (CCS és CCU megoldások) fejlesztésének támogatása is.
A javaslat jelenleg egy nettó 90%-os célt tartalmaz, amely azt jelenti, hogy nem szükséges a teljes 90%-ot csökkentenünk, a vállalás egy részét lehet nyelőkapacitásokkal is fedezni. Az, hogy a 2040-es kibocsátás-csökkentési célhoz az EU az ipari és természetes (mint az erdészeti) ÜHG elnyelő-kapacitásokból mennyit fog igénybe venni, azt viszont egyelőre még nem tartalmazza a javaslat, ennek eldöntése a tagállamok közti egyeztetések feladata lesz. Ez azért is lesz kiemelt vitapont a tárgyalások során, mert minél magasabb a nyelőkapacitások használata, annál kevesebbet ÜHG kibocsátást kell csökkenteniük a tagállamoknak a 90%-os csökkentési cél elérése érdekében. A nettó célnak vannak kritikusai is, egyes tagállamok és civil szervezetek egy bruttó célt támogatnának, amely esetén a teljes 90%-os csökkentést el kell érnie az EU-nak és tagállamainak.
A klímaváltozás mértéke nem a pillanatnyi kibocsátástól, hanem a légkörben felhalmozódó összes üvegházhatású gáz mennyiségétől függ. Ezért megfékezéséhez nem csak az a fontos, hogy a 2050. évre teljesüljön a Magyarország és az EU által külön-külön is kitűzött klímasemlegességi cél. Az is ugyanilyen lényeges, hogy milyen pályán jutunk el oda, vagyis mekkora összkibocsátást okozunk 2050-ig. E tekintetben sokat segíthet egy magas 2040-es ambíció. Továbbá bár úgy tűnhet, hogy 2040 és 2050 között már ”csak” további 10%-ot szükséges csökkentünk, azonban fontos látni, hogy ezt az utolsó 10%-ot lesz a legnehezebb kivezetnünk, mivel sok olyan ÜHG forrás van, amely kivezetésére jelenleg még nem állnak rendelkezésre megfelelő technológiai megoldások. Ilyeneket a mezőgazdaságban, vagy egyes ipari folyamatok során találhatunk, ezért fontos lesz elegendő időt hagyni ezen kihívások megoldására is, nem szabad a csökkentés nagyját az utolsó évekre hagynunk.
Bár ahogy említettük, a javaslat nagyobb előzetes befektetés igényel, fontos ezzel szembe állítani az úgynevezett nem tevés költségeit is; vagyis, hogy milyen károk és költségek érik az Európai Uniót, tagállamait és lakosságát, amennyiben nem lépünk fel a klímaváltozás negatív hatásai ellen. A javaslat számításai szerint a 2040-es klímacélok elérése évente 250,000 emberéletet mentene meg a légszennyezettség csökkentésén keresztül, illetve évi 1 billió Eurónyi kiadást takarítana meg az egészségügyben. Ezen túlmenően a Bizottság szerint az ipari dekarbonizáció az európai versenyképesség egyik záloga, mivel a zöld és tiszta technológiák iránti igény várhatóan meg fog háromszorozódni a következő évtizedben. Ennek érdekében fontos az Európai Uniót megfelelő szabályozási és pénzügyi környezet megteremtésével a zöld befektetéseket vonzó régióvá tenni. A Bizottság szerint a 2040-es klímacélokra vonatkozó javaslatának sikeres átültetése esetén az EU biztosítani tudja a kompetitív előnyét a szélenergia, vízenergia, elektrolízis vagy a nettó-nulla kibocsátású technológiák gyártásában. Ehhez kiemelten fontosnak tartja a javaslat a zöld átállás során az átállás által érintett régiók és munkások támogatására létrehozandó mechanizmusokat is.
A 2040-es Bizottsági javaslat ezen felül választ ad a tudomány és az ENSZ tavalyi klímakonferenciájának, a COP28-nak felhívására is, miszerint a világ országai „igazságos, rendezett és méltányos módon váljanak meg a fosszilis tüzelőanyagtól az energiarendszereikben”. Mivel a COP28 a fentiek mellett arra is felszólította az országokat, hogy növeljék vállalásaikat, ezért az új 2040-es uniós vállalás fogja alapját képezni az EU és tagállamainak a következő ENSZ-hez benyújtandó Nemzetileg Meghatározott Vállalásának is. Bár az EU már csak a globális kibocsátások 7%-át adja, vezető szerepet tölt be a nemzetközi klímapolitikai tárgyalások során. Egy magas 2040-es uniós vállalás irányt mutathat a többi ország számára is, ezért is kiemelten fontos megőrizni a magas ambíciószintet a soron következő egyeztetések végén.
A Bizottsági javaslat fogadtatása és lehetséges hatásai hazánkra
Az új 2040-es uniós klímacélt viszont csak úgy lehet elérni, hogy a közép-távú 2030-as klímacélokat teljesítik a tagállamok és építeni tudunk ezen eredményekre. A tagállami 2030-as vállalásokat tartalmazó Nemzeti Energia- és Klímatervek felülvizsgálata jelenleg is zajlik annak érdekében, hogy összhangban legyenek a közös uniós 55%-os kibocsátás-csökkentési céllal. A tagállamoknak 2023. június 30-ig kellett bemutatniuk felülvizsgált terveiket, majd a Bizottság értékelését követően 2024 júniusági kell őket véglegesíteniük. A magyar felülvizsgált célok elemzését itt végeztük el. A Bizottság decemberi elemzése szerint azonban a tagállami tervezetek együttesen nem lennének elegendők az EU 2030-as céljainak eléréséhez, így érdemes megnéznünk, hogyan is állnak a tagállamok a még ambiciózusabb 2040-es célhoz.
2024. január 15-én fejthették ki a tagállami miniszterek első alkalommal álláspontjukat a Bizottság akkor még előkészítés alatt álló 2040-es javaslatáról. Eddig összesen 11 tagállam fejezte ki támogatását a 90%-os kibocsátás-csökkentési célt illetően, köztük a nyugat-európai tagállamokon túlmenően Bulgária és Lengyelország is – bár az utóbbi még fenntartotta magának a jogot, hogy változtasson álláspontján.
Egyedül hazánk képviselője fejezte ki fenntartását a Bizottság javaslatával szemben arra hivatkozva, hogy még látnia kell a konkrét javaslatot, amelynek figyelembe kell vennie Magyarország nemzeti sajátosságait és kihívásait. Ilyen kihívás például a magas fosszilis energiaimport, mivel még 2036-ig élő gázszállítási szerződésünk van érvényben Oroszországgal. A kormány képviselői szerint hazánk realisztikus és megvalósítható vállalásokat szeretne látni 2040-re.
A Bizottság legújabb tervei szerint a 2040-es klímacélra vonatkozó egyeztetéseket még a jelenlegi soros belga elnökség alatt, legkésőbb júniusban szeretné lezárni. Erre több oka is lehet; az idei EU Parlamenti választásokat követően több hónapra leáll a brüsszeli bürokrácia, amely megnehezítené a klímacélok tárgyalását és így nem lehetne biztosítani, hogy az idei ENSZ klímakonferenciára az EU már új vállalással érkezzen. Ezen túlmenően jelenleg nem is lehet megjósolni az új Bizottság összetételét és politikai céljait, kérdés, hogy a klímaváltozás kérdése egy új adminisztráció számára is ilyen kiemelkedően fontos lesz-e, mint a jelenlegi von der Leyen-féle Bizottságnak, aki politikai örökségeként is tekinthet egy ambiciózus közép-távú cél elfogadására.
Egy uniós közös 90%-os kibocsátás-csökkentési cél nem jelenti azt, hogy minden tagállamnak automatikusan ennyit kell teljesítenie, mivel a tagállami célértékek összességének kell kiadnia a közös vállalást. Szakmai műhelyünk korábbi elemzése szerint hazánk 2040-re egy 85%-os kibocsátás-csökkentési célt tudna reálisan kitűzni, amely már közelíti a bizottsági javaslatot. A későbbiekben magunk is el fogjuk végezni a bizottsági javaslat részletes, modellezéssel kísért elemzését, hogy meghatározzuk, Magyarország pontosan milyen vállalásokkal tudna annak eléréséhez hozzájárulni. Azonban azt már most is látjuk, hogy hazánknak komoly erőfeszítéseket kell tennie az elkövetkező években, ha komolyan vesszük a 2050-es klímasemlegességi célkitűzésünket. Ennek mentén érdekes lesz látni a 2040-es uniós klímacélokra vonatkozó Bizottsági javaslat tárgyalását, hogy hazánk enged-e a korábbi fenntartásából egy ambiciózus uniós cél elfogadását illetően.
