A legrosszabb energiahatékonyságú épületek fenntarthatóbbá tétele
03.07.2024
Szerző: Koczóh Levente András

Az elkerülhetetlen feladat, amire eddig itthon kevés figyelem jutott.


A Green Policy Center korábbi, az épületszektor egészének fenntarthatóbbá tételéről, valamint az uniós források (ezen ágazathoz kapcsoló) felhasználásáról szóló javaslatcsomagjainak kiegészítéseként ezúttal célzottan a legrosszabb energiahatékonyságú épületek körét vette górcső alá. A friss szakirodalmi eredmények alapján egy meglehetősen széles körről van szó, többségében családi házakról. Ráadásul ezen ingatlanok többsége esetén az alacsony piaci érték és a lakók jövedelmi helyzete vélhetően ellehetetleníti az önerőből vagy piaci alapon történő energetikai felújítást.

Ez a „csapdahelyzet” pedig nem csak az ott élők energiaköltségeit betonozza be, hanem az országos klíma- és levegőtisztasági célok elérésére is komoly kockázatot jelent. A jelen anyag célja annak felmérése, hogy mekkora többlet üvegházhatású gáz kibocsátás- és energiafogyasztás-csökkentés érhető el ezen épületek célzott felújításával egy általános felújítási programhoz képest, illetve annak átgondolása, hogy ezt miként lehetne megtenni.

Kulcsüzenetek

Becsléseink szerint a magyar lakóépület-állomány 44%-a tartozik a legrosszabb energiahatékonyságú ingatlanok körébe, amelyek 90%-a családi ház (pl. Kádár-kockák).

Ezek az épületek nem csak az energiapazarlás, hanem az elavult, sokszor magas légszennyezést eredményező, akár veszélyes fűtési rendszerek miatt is problémásak. Túlnyomó többségük a lakóik tulajdonában van, akik viszont jellemzően nem képesek önerőből vagy hitelek révén gondoskodni a felújítás finanszírozásáról.

A legrosszabb energiahatékonyságú épületek energetikai felújítására érdemes helyezni a hangsúlyt, ez a legkedvezőbb opció a szektor ÜHG kibocsátás-csökkentési lehetőségei közül.

 Az épületek tömeges energetikai felújítását haladéktalanul meg kell kezdeni az életminőség javítása és a 2030-as és 2050-es klímacélok elérése érdekében. Ennek módjára nézve, bár a legrosszabb energiahatékonyságú épületekre fókuszáló megoldás több pénzügyi segítséget igényel és körülményesebb, azonban az ÜHG kibocsátás és az energiahatékonyság szempontjából is kedvezőbb a 2050-ig tartó teljes időtávon. Az általános és a fókuszált felújítási program közül az utóbbi 2030-ban 370 ktCO2e kibocsátással és közel 3 TWh végső energiafogyasztással, míg 2040-ben 650 ktCO2e-val és 7 TWh-val kedvezőbb. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a többi épülettel ne kellene foglalkozni, hiszen a magyar épületállomány igen nagy többsége energiahatékonysági felújításokra szorul legkésőbb 2050-ig.

A legrosszabb energiahatékonyságú épületek felújítása állami segítségnyújtással tud csak tömegesen lezajlani, ami gondosan megtervezett szakpolitikát és források e célhoz rendelését igényli.

Fontos, hogy az új uniós EPBD irányelv által elrendelt nemzeti épületfelújítási terv készítése ne csak egy kötelezően kipipálandó gyakorlat legyen, hanem valóban egy alapos és megfontolt tervezésre kerüljön sor, konkrétan végrajtandó lépésekkel! Mindennek pedig a Nemzeti Energia- és Klímaterv felülvizsgálatában is meg kell jelennie. A támogatás módjára és forrására nézve a Green Policy Center külön javaslatcsomagban foglalkozott

A fosszilis tüzelésű kazánok kivezetésére irányuló erőfeszítések közben nem lehet megfeledkezni az épület energiahatékonyságának javításáról sem.

A fosszilis tüzelésű kazánok kivezetésének időtávja 2040, míg az épületállomány teljes felújítása 2050-re esedékes, így a kettő időben elválhat egymástól. A fosszilis kazánok 2040-ig történő kivezetése érdekében nyújtott támogatások, hitelek esetén feltételül kell szabni, hogy lehetőleg azonnal – de legkésőbb 2050-ig -, egy vagy több következő lépésben megtörténjen a szigetelés és nyílászárócsere is (indokolt esetben további támogatással kísérve). Viszont ahol a dekarbonizáció 2040-ig más módon nem tud megtörténni a felújítások lassú üteme miatt, ott időlegesen a tüzelőanyag-váltás is alkalmazható (biogáz, pellet) a fosszilis tüzelőanyagokra való visszatérés kizárása és a későbbi továbblépés kikötése mellett.

A teljes tanulmány elérhető alább:

GPC-A-legrosszabb-energiahatekonysagu-epuletek-fenntarthatobba-tetele


Kapcsolódó bejegyzések

 

2040-es klímacél: „Ej, ráérünk arra még?”

2040-es klímacél: „Ej, ráérünk arra még?”

Miért kell már most foglalkozni a 2040-es klímacéllal, miközben csak nemrég zárultak le a megemelt 2030-as uniós célhoz kapcsolódó jogalkotási eljárások? Hogyan és milyen mértékben kellene Magyarországnak hozzájárulnia a tervezett 90%-os uniós szintű csökkentési célhoz, amelyet az Európai Bizottság javasol? Mennyiben jelentene mindez eltérést az eddigi kibocsátás-csökkentési pályához képest? Ezeknek a kérdéseknek jár utána a Green Policy Center szakmai műhely friss elemzése, amely az Európai Bizottság 2040-es uniós klímacélra vonatkozó javaslatának Magyarország klíma- és energiapolitikai céljaira és eszközeire gyakorolt potenciális hatásait vizsgálta meg. Az anyag igyekszik azt a hiányt pótolni, hogy a Bizottság hatásvizsgálata csak uniós szinten készült, nem adja meg a tagállami szintű hatásokat.

Késik Paks-II, így több energiahatékonysági fejlesztésre és megújulóra van szükség

Késik Paks-II, így több energiahatékonysági fejlesztésre és megújulóra van szükség

Reálisan meddig lehet fokozni a jelen évtized megújuló energia célját úgy, hogy közben fennmaradjon az ellátásbiztonság és az áramrendszer egyensúlya? Mekkora lehetőségek rejlenek az energiahatékonyság javításában 2030-ig? Hogyan lehet elérni a 2030-as klíma-ambíciót úgy, hogy a korábbi tervek szerint a feladat elvégzésében oroszlánrészt kapó Paks-II. abban az évben még nem áll rendelkezésre? Milyen válaszokat adjon Magyarország az Európai Bizottság energia-és klímapolitikai ajánlásaira? A Green Policy Center ezen kérdéseknek járt utána.