Ursula von der Leyen bemutatta a következő 5 évre szóló kabinettjét, amelynek összetételével eltérően elégedettek az országok és az érintett szektorok. Írásunkban most zöld szemmel értékeljük az új Európai Bizottság lehetséges biztosait.
Ursula von der Leyen szeptember közepén mutatta be új biztosjelöltjeit, akik az Európai Bizottság kabinetjét adhatják az elkövetkező öt évben, amennyiben az Európai Parlament megerősíti őket pozíciójukban. Mivel a zöld témák terén komoly átalakulást javasol von der Leyen, így érdemes megvizsgálni ebből az irányból is az új portfóliókat és biztosjelölteket. Ahogy előző elemzésünkben is írtuk, von der Leyen a következő évekre szóló iránymutatásában igyekszik az Európai Zöld Megállapodással kapcsolatos gazdasági és társadalmi kritikákra választ keresni és úgy erősíteni az uniós versenyképességet, hogy közben az Európai Zöld Megállapodásban foglalt elképzeléseket is továbbviszi. Ez az elképzelés tetten érhető a javasolt új felépítéssel és pozíciókkal is.
A területek és az új biztosok
Az kabinetben ügyvezetői alelnöki szintre emelnék a „Tiszta, igazságos és versenyképes átmenet” témáját, míg a korábban tisztán klímavédelemmel foglalkozó biztos szerepköre kibővül az „Éghajlat, nettó zéró és tiszta növekedés” témákra is. Ugyanezt a versenyképességet és a fenntarthatóságot összeházasító megközelítést követi az új környezetvédelmi portfólió is, amely ezt követően a „Környezetvédelem, a vízgazdálkodás rezilienciája és versenyképes körforgásos gazdaság” témáit fogja lefedni. Ezeken a területeken kívül fontos kiemelni az új „Fenntartható közlekedés és turizmus”, valamint a szintén kibővült „Energia- és lakhatás” portfóliókat is. Ezek utóbbiak pedig a másik tematikát erősitik a von der Leyen-féle bizottsági iránymutatásokból, miszerint a zöld átállás szociálisan igazságos is kell, hogy legyen.
Konkrétan milyen fontosabb feladatokat jelölt ki von der Leyen az új portfóliók vezetői számára a számukra megfogalmazott küldetéslevelekben? Minden küldetéslevélben közös vonás – függetlenül attól, hogy „zöld” témákkal foglalkozik-e vagy sem -, hogy kiemelten felhívja a figyelmet a 2030-as uniós klímacélok, a 2050-es klímasemlegességi célkitűzés, az ENSZ Fenntartható Fejlesztési Céljai teljesítésének, valamint a nemrég kiadott, versenyképességgel foglalkozó Draghi-jelentés főbb üzeneteinek fontosságára. Ez a vonás még jobb megerősíti von der Leyen elköteleződését az Európai Zöld Megállapodás továbbvitele mellett.
A leginkább prominens zöld portfóliót kapó Teresa Ribera Rodríguez Tiszta, igazságos és versenyképes átmenetért felelős ügyvezetői alelnök számára egy új megközelítést jelöl ki von der Leyen az uniós versenyképesség erősítése érdekében azzal, hogy a Jólétért és iparstratégiáért felelős ügyvezető alelnökkel és a Klímaáért, nettó zéró és tiszta növekedésért felelős biztossal együttműködésben dolgozza ki az új Tiszta Ipari Megállapodást, illetve az Energiáért és lakhatásért felelős biztossal dolgozzon az energiaárak, energiaszegénység és lakhatási válság csökkentésén. Továbbá a Környezetvédelemért, a vízgazdálkodás rezilienciájáért és versenyképes körforgásos gazdaságért felelős biztossal kell közösen dolgoznia a tiszta és körfogásos gazdaság kialakításán. Ezen felül Ribiera lesz az új 2040-es uniós cél kitűzését követően a felelőse annak is, hogy a szükséges jogszabályváltozások és részcélok biztosítottak legyenek a 2050-es uniós klímasemlegességi cél elérése érdekében.
Ezek a fenti feladatok megjelennek a többi érintett ügyvezető alelnök és biztos küldetéslevelében is. Stéphane Séjourné Jólétért és iparstratégiáért felelős ügyvezető alelnök esetén kiemelt prioritásként szerepelnek a Tiszta Ipari Megállapodás, az Ipari Dekarbonizációt Segítő Törvény és a Nettó Zéró Ipar Törvény mihamarabbi megalkotása. Wopke Hoekstra számára az Éghajlat, nettó zéró és tiszta növekedés portfolió nem teljesen új, mivel Frans Timmersmannst váltotta a klímaváltozásért felelős biztosi pozícióban az előző bizottságban, azonban az ő esetén is bővült a felelősségi kör, valamint új megközelítést vár el tőle von der Leyen a következő években. Küldetéslevelében a 2030-as célok megvalósítása, a 2040-es célok elfogadása mellett az ipar zöldítésében, valamint a klímasemleges uniós infrastruktúra felé való elmozdulás szerepel kiemelt feladatként. Dan Jørgensen Energiáért és lakhatásért felelős biztost pedig von der Leyen azzal bízta meg, hogy csökkentse az energiaárakat, zöldítse az energiatermelést és ellátást, növelje az zöld energia arányát, valamint segítse a megfizethető és fenntartható lakhatás kialakítását Európában.
Az új bizottság értékelése zöld szemmel
Ursula von der Leyen bemutatójában elmondta, hogy az új bizottságot a következő években a kettős átállás (zöld és digitális – a szerk.) versenyképes megvalósítása kell, hogy vezesse, mivel ezek szorosan összefonódnak és területek felett ívelnek át, mivel egy „versenyképes, dekarbonizált és körfogásos gazdaságot szeretne építeni egy mindenki számára fair átmeneten keresztül”.
Ez az új, portfóliókon és területeken átívelő megközelítés, illetve az ipar versenyképes zöldítésének ügyvezető alelnöki szintre emelése mindenképpen illeszkedik von der Leyen víziójába, ami, hallgatva a kritikákra, úgy próbálja az európai zöld átállást véghezvinni, hogy közben az iparnak is kedvezzen. Hogy ez hogyan is fog működni a gyakorlatban, az viszont még kérdéses.
A szocialista Ribera szerint a klímavédelem szorosan összefügg a transzformatív szociális igazságossággal, miközben a jobbközép Hoekstra jóval konzervatívabb álláspontot képvisel, így sok ideológiai vita várható még a versenyképes dekarbonizáció gyakorlati megvalósítása körül. Itt jöhet a képbe Dan Jørgensen Energiáért és lakhatásért felelős biztos, mivel közismerten jó közvetítő és diplomata, amiről már több nemzetközi klímatárgyaláson is tanúbizonyságot tett. Azzal viszont, hogy a klímapolitikát von der Leyen nem teljesen baloldali és zöld pártok képviselőire tervezi bízni, valószínűleg az ipari szereplőket igyekszik leginkább megnyugtatni.
Összességében, bár még a biztosjelölteknek a novemberi Európai Parlamenti meghallgatáson is meg kell felelniük, úgy értékelhetjük, hogy mind a különféle klímaváltozással és környezetvédelemmel kapcsolatos témák magasabb figyelmet kaphatnak az új bizottsági felállásban miközben jobban figyelembe kell venniük a biztosoknak a szakpolitikák megalkotása és átültetése során az ipari, versenyképességi, jól(l)éti szempontokat is. Amennyiben a különféle prioritásokat és elvárásokat sikerül közös nevezőre hozni, úgy a zöld átállás mögé könnyebb lehet a gazdaság és a társadalom szélesebb rétegeit megnyerni – akik támogatása nélkül nem képzelhető el a sikeres és igazságos zöld átállás.
