Szakmai műhelyünk ezúttal második alkalommal tekinti át, hogyan áll hazánk a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodás felé vezető úton. Annak érdekében, hogy felkészüljünk a klímaváltozás negatív hatásaira és lássuk még mit kell tennünk, tudnunk kell éppen hogyan állunk ezen az úton. A 2024. november 28-án bemutatott „Magyarország Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentése” című dokumentum központi témája ezúttal a hazai mezőgazdaság helyzete lett.

▄ Magyarországon a mezőgazdaság az éghajlatváltozásnak leginkább kiszolgáltatott ágazat. Az éghajlatváltozás a mezőgazdaságot várhatóan leginkább az évi, és mindenekelőtt a nyári átlaghőmérséklet növekedésében, a csapadékeloszlás egyenetlenebbé válásában, és az időjárási szélsőségek gyakoriságának növekedésében fogja sújtani. A változások ugyanakkor nem ugyanolyan mértékben érezhetőek és hatnak az ország különböző tájain. A 2022-ben és a 2024-ben tapasztalt szélsőségesen aszályos időszakok során megerősítést nyert, hogy az ország hidrológiai szempontból kettészakadt, ami azt jelenti, hogy a Dél- és Közép-Alföld különösen sérülékeny.

▄ A mezőgazdaság különösen érzékeny a szélsőségekre és az éghajlat hosszú távú változásaira is. Az ágazat éghajlatváltozással szembeni sérülékenységét nagymértékben meghatározza a talaj és a vízkészletek állapota, a mezőgazdasági területeken termelt növények változatossága, az állattartás alkalmazkodóképessége, az alkalmazott mezőgazdasági gyakorlatok, a biológiai sokféleség, illetve a mezőgazdaságban foglalkoztatottak felkészültsége, szemlélete és életkora is.

▄ A szektor számára az aszályhajlam és a hőstresszek erősödése jelentheti a jövőben a legnagyobb kihívást. Csak az idei évi magyar aszálykár akár több száz milliárd forint is lehet. Az aszályproblémát az egyre melegedő nyári hőmérséklet mellett az okozza, hogy a vegetációs időszakok az utóbbi években úgy kezdődnek, hogy nincs elég víz a tájban. Ennek az oka pedig a kevés csapadék mellett a kiszárítást erősítő talajművelés, a helyenként túlzott vízkivétel, illetve az árvizek és belvizek nagy részének elvezetése.

▄ A talajtakarás és a forgatás nélküli talajművelés kiemelten azok az agrotechnikai módszerek, amelyek javítják a talajéletet, csökkentik a talajbolygatást és a talaj vízvesztését, és így hozzájárulnak az alkalmazkodáshoz. Ehhez képest 2023-ról 2024-re országszerte csökkent az a terület, amelyre az agrártámogatási rendszerben a támogatást igénylők ezeket a gyakorlatokat bejelentették. Ráadásul a csökkenés mértéke a kiszáradással fenyegetett keleti országrészben volt a nagyobb. Az alkalmazkodást szintén segítő természetközeli tájelemek (pl. mezővédő fasorok) egy vármegyében sem közelítik meg a teljes szántóterület 1%-át, és 2020 óta nem jöttek létre agrár-erdészeti rendszerek.

▄ Az ország keleti felében egyszerre okoz problémát az aszály és a belvíz. Az igen száraz 2021 és 2022-es években az aszály és belvíz miatt egyaránt, elsősorban a kiszáradással fenyegetett keleti országrészben jelentettek be kipusztult területeket. Az árvizek és belvizek vizeinek nagy részét hasznosítás nélkül elvezetjük, ráadásul hiányoznak az elvezetés és megtartás mértékére, illetve arányára vonatkozó adatok.

▄ Az illegális öntözést is figyelembe véve, a mezőgazdasági területek mindössze 3-4 százalékát öntözzük, az illegális vízkivétel azonban rendkívül jelentős, helyenként akár többszöröse is a bevallott vízkivételnek és a vízszegény területeken problémákat okozhat a készletek túlhasználata. Víztestjeink 55%-nál jelen van az engedély nélküli vízkivétel. A mezőgazdasági öntözési célú talajvízkutak esetében bevezetett enyhébb jogszabályok következtében az öntözés megítéléséhez nem állnak rendelkezésre megbízható adatok.

▄ A kihívások ellenére továbbra is azokat a növényeket termesztjük egyre nagyobb területen, amelyek az aszályra érzékenyek. 2022-ben a hat legnagyobb területen termelt szántóföldi növény terméseredménye az előző tíz év (2012-2021) öt legjobb évének átlagától leginkább Magyarországon és Romániában tért el. Az Európai Unióban a kukorica és a napraforgó esetében Magyarországon esett vissza leginkább a terméseredmény a 2022-es szélsőségesen aszályos évben, míg a búza és az árpa esetében a harmadik legrosszabb helyet foglaltuk el. Ehhez képest az éghajlatváltozás szempontjából leginkább kitett hat szántóföldi növény vetésterülete az 1991-es 67%-ról 2021-re 77%-ra nőtt.

▄ Az állattartásban a szélsőséges időjárási eseményeknek jelentős hatása van a takarmánytermesztésre és a vízkészletekre, az állategészségügy területén az egyik legnagyobb problémát a hőstresszes időszakok okozzák. A hőstresszes időszakokban az elhullás mértéke emelkedhet, elsősorban a nem korszerű állattartó telepeken, amelyek mértékéről és eloszlásáról azonban nem állnak rendelkezésre adatok. Elsősorban a tenyészsertések és a juhok esetében, de a szarvasmarhák esetében is megfigyelhető a forró napokon bekövetkezett magasabb számú elhullás. A legeltetéses állattartás szempontjából az egyik leghatékonyabb alkalmazkodás a gyepek fásítása és a gyepeken történő vízvisszatartás. A gyepeken létrejött fásítások összterülete azonban mindössze 173,6 hektár, a gyepterületek 0,02%-a, amelyek ráadásul nem aszály-érzékeny területeken valósultak meg.