Fontos alapvetés, hogy nem elég csak minél több gyermek megszületését politikai céllá tenni, azzal is ugyanennyire kellene törődni, hogy milyen életfeltételeket biztosítunk az utánunk következő nemzedékek számára. A világban ma zajló környezeti folyamatok viszont nem abba az irányba mutatnak, hogy „jó dolog” lenne mostanában megszületni. Az Európai Unióban egy közelmúltban indult kezdeményezés azt szeretné elérni, ha jogilag kötelező módon vegyék figyelembe a döntések jövő nemzedékekre gyakorolt hatásait. A területnek önálló biztosa is lesz az új Bizottságban. De hogy ki-mit ért a generációk közötti igazságosságon és hogyan jut érvényre ez a szempont a jogalkotásban az még nem teljesen világos.

Nem új fejlemény, hogy a jog nem csak a ma élő emberekhez kötődő jogokkal és kötelezettségekkel foglalkozik. Időben régebb óta igaz ez a már elhunytak tekintetében. A kegyeleti jog az elhunyt emlékének védelmét szolgálja, annak megsértése esetén viszont nyilvánvalóan az élő hozzátartozóknak van lehetősége cselekedni. Ugyanakkor megjelent annak is az igénye, hogy a még meg nem születettek jogait, jogos érdekeit is képviselni lehetne, sőt kellene, hiszen számos döntés az ő életükre is kihat. Különösen igaz ez a környezettel kapcsolatos döntésekre. Azon belül is pedig kiemelten az éghajlatváltozást okozó üvegházhatású gázok kibocsátására. Talán egyre többek által ismert tény, hogy ezek a gázok nem tűnnek el egyik pillanatról a másikra a légkörből, hanem akár száz évig is ott maradnak és kifejtik melegítő hatásukat. Vagyis a ma légkörbe eregetett gázok az elkövetkező generációk életfeltételeit is befolyásolják majd, negatívan. Tudjuk, hogy ha ma beszüntetnék az összes kibocsátást, (ami fizikailag lehetetlen) a melegedés még hosszú évtizedekig folytatódna, és ugyanez igaz a tengerszint emelkedésére is. Ezen fenntarthatatlan folyamatokat minél előbb meg kell állítanunk, ha egy élhető világot szeretnénk magunk után hagyni.

Már az 1987-ben, a Bruntland Bizottság által kiadott Közös jövőnk jelentés úgy fogalmazta meg a sokszor elcsépelten használt fenntartható fejlődés legelterjedtebb definícióját, hogy az „olyan fejlődés, amely anélkül elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.” Márpedig az éghajlatváltozás tekintetében zajló folyamatok épp az ellenkező irányba mutatnak. Az IPCC 2023-ban megjelent, a klímaváltozással kapcsolatos legfrissebb tudományos kutatásokat összegző monumentális jelentésének döntéshozói összefoglalójában szerepel az alábbi sokkoló és egyben elgondolkodtató ábra.

Az látható rajta, hogy az egyes generációk (az 1950-ben, 1980-ban, illetve 2020-ban születettek) között mekkora különbség várható atekintetben, hogy életük mekkora részében mekkora hőmérsékletemelkedést (és annak pusztító hatásait) kell elszenvedniük (függően attól, hogy ma milyen döntéseket hozunk). Aki 2020-ban született, az még a legjobb esetben is szinte egész életében szembesülni fog ezekkel a hatásokkal. Míg az 1950-ben születettek életük jelentős részét kellemesen elviselhető éghajlati viszonyok között élhették le, miközben ezen időszak alatt történtek azok a kibocsátások, amelyek miatt gyermekeik, unokáik, dédunokáik stb. viselik majd a következményeket. Talán ennél jobban nem kell magyarázni miért (lett volna) fontos különösen klíma szempontból a jövő nemzedékek érdekeinek figyelembevétele és érvényre juttatása a döntésekben. Érdemes persze megjegyezni, hogy az éghajlatváltozás ma már messze nem (csak) a jövő generációk érdekinek védelméről szól. Már a most élő generációk életfeltételeit is meghatározza a jelenség, de a helyzeten persze tovább ronthatunk.

A Green Policy Center kezdeményezésére a magyar klímatudomány kiváló képviselői által nemrég közreadott, a tudományos „nemzeti minimum” megteremtését célzó alapvetésekben is kiemelten foglalkoztak a generációk közötti igazságosság kérdésével, klíma szempontból. A tíz üzenet között szerepel, hogy „(…) fontos, hogy gyermekeink és a mai fiatalok jövőjéért felelősséget vállaljunk, mivel az ő életfeltételeik és jövőbeli lehetőségeik a mi nemzedékünk döntésein és cselekvésén múlnak. A klímaváltozás káros hatásainak mérsékléséért ezekben az években tehetünk, és ha most nem lépünk fel érdemben, azzal egyre nehezebben elviselhető következmények elszenvedésére kárhoztatjuk őket.”

Itt azonban fontos megjegyezni, hogy a jövő generációk érdekei nem csak klíma, sőt nem is csak környezeti szempontból vethetőek fel. Ugyanígy lehetnek például a gazdaságpolitika vagy a biztonságpolitika területén is olyan kérdések, amelyek messze túlmutatnak a ma élők élettartamán. Ilyen lehet például a nyugdíjrendszer jövője, vagy az államadósság kérdése, de az államok közötti konfliktusok sorsa is. A jövő generációk témája így, tágabb perspektívában a nemzetközi politikai téren is előtérbe került. Az ENSZ éves közgyűlésének keretében ez év szeptemberében került sor a „Jövő Csúcsra” (Summit of the Future) ahol az államok többek között elfogadták a Jövő Generációkról szóló deklarációt. Ebben elismerték kötelezettségeiket a jövő generációkkal kapcsolatban és vállalták, hogy lépéseket tesznek annak érdekében, hogy az eddigieknél komolyabban figyelembe vegyék a döntések jövőbeli hatásait.

Mi a helyzet itthon? Magyarországon meglehetősen progresszív szabályozás van még mindig hatályban a jövő generációk érdekeinek védelmével kapcsolatban. Habár bizonyos szempontból visszalépés egy korábbi még erősebb védelemtől. 2008-ban ugyanis még önálló független intézményként jött létre Magyarországon a jövő nemzedékekért felelős biztos pozíciója és hivatala. Az akkor módosított ombudsmani törvény keretében, Magyarországon 2012-ig működött ez a poszt különálló intézményként, jelentős számú munkatárssal, hogy a jelen és a jövő generációk érdekeit és jogait védje. Az ombusdman különösen a környezetvédelem területén volt aktív. A poszt ma is létezik, de már “csak” az Alapvető Jogok Biztosának egy helyetteseként. 2011-ben ugyanakkor az Alaptörvénybe is több kiemelt ponton bekerült a jövő generációk érdekeinek védelme, mint célkitűzés. A Nemzeti Hitvallás szövegében az szerepel, hogy mi magyarok “felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit”. Mi több Alaptörvényünk egyenesen “szövetség a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.” Az Alaptörvény “konkrétabb” részeinél is feltűnik a jövő nemzedékek érdekeinek védelme. A P cikkben az szerepel, hogy “a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” De kifejezetten gazdasági kérdések terén is fontosnak tartotta megemlíteni a jogalkotó, hogy “a nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a közérdek szolgálata, a közös szükségletek kielégítése és a természeti erőforrások megóvása, valamint a jövő nemzedékek szükségleteinek figyelembevétele.” (38. Cikk). A szép szavakon túl viszont nehéz komolyan venni a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét, ha nem következnek belőle konkrét, számonkérhető garanciák. Márpedig Magyarországon ilyen konkrét jogi kötelezettség nincs.

Az Európai Unió szintjén viszont a közelmúltban civilek egy csoportja, köztük a Jezsuita Európai Szociális Központ (JESC), lobbizást indított a jövő generációk szempontjainak komolyabb, jogilag is értelmezhető számonkérése érdekében. A „jövő nemzedékeiért kezdeményezés” (Fit for Future Generations) célja Európa hosszú távú problémáinak kezelése (ideértve az éghajlatváltozást, a mezőgazdaság zöld átállását, a digitális technológiákat, a demokrácia válságát, a demográfiai hanyatlást és a nemzetközi rend instabilitását) a jövő generációinak szemszögéből. A kezdeményezés számos fontos ajánlást javasolt, amelyek célja a jövő nemzedékek jogainak védelme és előmozdítása. A kezdeményezés három alapvető célja (volt), hogy (1) szülessen egy intézményközi (vagyis a Tanács, a Parlament és a Bizottság által közösen aláírt) nyilatkozat a jövő nemzedékek jogairól, (2) nevezzenek ki a jövő nemzedékekért felelős uniós biztost, illetve (3) az uniós jogba kerüljön be egy a jövő generációk szempontjait értékelő hatásvizsgálat.

A második pont máris teljesülni látszik, mégha nem is 100%-ban. Ursula von der Leyen a következő Bizottságot irányító politikai nyilatkozatában rögzítette, hogy „biztosítani kell, hogy a ma meghozott döntések ne okozzanak kárt a jövő generációinak”. Ennek a törekvésnek az érvényesítésére pedig egy biztost nevez ki, akinek a felelősségi körébe tartozik a generációk közötti méltányosság biztosítása. Ez személy a máltai Glenn Micallef lett, aki a generációk közötti méltányosságért, az ifjúságért, a kultúráért és a sportért felelős biztosi pozíciót töltheti be. Tulajdonképpen Navracsics Tibor egykori portfóliója bővült ki. A jelölt személyének bejelentése több szemöldök felhúzását eredményezte, ő lehet ugyanis a biztosi testület legfiatalabb tagja a maga 35 évével, és korábban nem töltött be magasrangú vezetői pozíciót. Az igazi kérdés viszont inkább az, hogy a ő és a Bizottság hogyan is értelmezi majd a nemzedékek közötti méltányosságot a konkrétumok szintjén, erről viszont még keveset tudni. A biztosjelöltnek szóló megbízólevélben Ursula von der Leyen úgy fogalmazott, hogy Micallef feladat lesz, hogy stratégiát készítsen a generációk közötti méltányosságról, amely feltérképezi hogyan erősíthető a generációk közötti kommunikáció, és hogyan biztosítható a jelenlegi és a jövőbeli generációk érdekeinek tiszteletben tartását a szakpolitika- és jogalkotás során. A fenti civil kezdeményezésben részt vevők értékelése szerint a biztos-jelölt megbízólevelének szövege, különösen a fenti stratégia kidolgozása bizakodásra adhat okot. A stratégiának lehet az a feladat, hogy tisztázza a jogi kérdéseket és lehetőségeket, így olyan eljárásokat is javasolhat (beleértve az állampolgárok hatékonyabb bevonását és a jövő szempontjait integráló hatásvizsgálat bevezetését), amelyek segítenék a jogalkotást abban, hogy a hosszú távú érdekeket reális, demokratikus és kellően árnyalt folyamat során építsék be, és a jövő nemzedékek érdekei a lehető leghatékonyabban és konkrétabban érvényesüljenek. Visszatérve az éghajlatváltozásra, itt az igazi kérdés az lehet, hogy lesz e különbség például egy szabályozás klímapolitikai szempontú és jövő nemzedékek szempontú értékelése között. Az Európai Klímatörvény alapján ugyanis elvileg már ma sem születhet olyan jogszabály-javaslat az Európai Unióban, amely szembe megy az EU klímasemlegességi céljával, ami nyilvánvalóan a jövő nemzedékek érdekeit is szolgálja. De kérdés, hogy a jövő nemzedékek szempontjai túlmennek e a már meglévő klíma szempontokon, és esetleg még szigorúbb követelményeket támasztanak e majd?

A biztosjelölt az Európai Parlament Kulturális Bizottsága előtti meghallgatása során elárult pár konkrétumot a “nemzedékek közötti méltányosság” érvényesítésére vonatkozó terveiről. Micallef ígérete szerint a következő generációk szószólója lesz az Európai Bizottságban, és azon fog dolgozni, hogy „helyet kapjanak az asztalnál”. Konkrétabban azt mondta, hogy az Európai Bizottság “értékelni fogja a jogszabály javaslatainak a fiatalokra gyakorolt hatását”. Sőt, ha szükséges, a javaslat előterjesztése előtt ifjúságspecifikus konzultációkra is sor kerülhet. Azt nem részletezte, hogy ez pontosan hogyan fog működni. A meghallgatást – ahol sokkal inkább a portfólió “hagyományos” részeivel kapcsolatban kapott kérdéseket, vagyis a kultúráról, a sportról és az ifjúságügyről – azzal zárta, hogy “az egyenlőtlenségekből fakadó konfliktusok vagy az éghajlatváltozás ma már mind a politikai valóság részei” és az ő portfóliója központi szerepet játszik Európa e kérdésekre adott válaszaiban. Emellett azt is kiemelte, hogy a környezeti és éghajlatváltozáshoz kapcsolódó témák mennyire fontosak a jövő nemzedékek szempontjából, és többször is megkülönböztette a jelen és jövő nemzedékeket, amely fontos az új jogok megteremtése szempontjából. Egy konkrétabb kérdést is kapott egy zöld képviselőtől a jövőbeli hatásokat vizsgáló hatástanulmányra vonatkozóan, de arra érdemben nem válaszolt.Azt látjuk tehát, hogy a jövő nemzedédek érdekeinek védelme új lendületett kaphat az EU-s jogban. De hogy ez pontosan hogyan fog történni, az a következő időszakban derül ki. Az viszont biztos, hogy a jövő generációk érdekeit csak a ma élők tudják úgy érvényesíteni, hogy később nekik is esélyük maradjon arra, hogy élhető körülmények között boldogulhassanak. A jövő szeme tehát rajtunk.