A Green Policy Center legújabb tanulmánya azt a kérdéskört járja körül, hogy milyen messzire juthatunk a kibocsátás-csökkentésben a közösségi közlekedés, illetve az új technológiák használatával?
A közlekedésből származó ÜHG kibocsátások csökkentése a többi szektorhoz képest is nehéz feladat, amely csak komplex beavatkozások révén, és egyúttal vonzó alternatívák felmutatásával oldható meg.
A jelenlegi közúti járműpark elektromos eszközökkel való, egy az egyben történő kiváltása nem eredményezne fenntartható megoldást, sőt a gyártási és nyersanyag-igények miatt kivitelezhetősége is kérdéses 2050-ig. Ezért első lépésként a közlekedési kényszereket szükséges csökkenteni pl. az online ügyintézés és a távmunka lehetőségeinek bővítésével, az átgondoltabb várostervezéssel. A közlekedésünk meghatározó része ugyanis kényszer és nem szabadon választott „mozgásigény”.Ezt követően a közösségi közlekedésre, kerékpározásra való áttérést érdemes elősegíteni, és csak az ezután fennmaradó személyautó-állomány fenntarthatóbb alternatívákra való lecseréléséről szükséges gondolkodni. Önmagában egyetlen beavatkozási módszer sem képes mindezt elvégezni, hanem többféle eszköz együttes alkalmazására van szükség.
2030-ig a személyközlekedési ágazat ÜHG kibocsátásának közel negyede múlhat csak azon, hogy hogyan változik az autóhasználat és a közösségi közlekedés aránya. Mivel az autóbirtoklás ma sokak szemében státusz-szimbólumnak minősül, ezért a közösségi közlekedésnek fejlődnie kell ahhoz, hogy az előbbihez hasonlóan vonzó vagy még vonzóbb alternatívát tudjon kínálni. Ma átlagosan nagyjából az emisszió háromnegyedét spóroljuk meg, ha autó helyett a vasutat választjuk, és a helyhasználat, energiafogyasztás is jóval alacsonyabb. Azonban a közösségi közlekedés romló színvonala és a tervezett közúti beruházások elkészülte esetén félő, hogy az autóhasználat további erősödése következne be, ami a klímacélokkal ellentétes folyamat lenne.
Az ország egyes területein vannak már működő jó gyakorlatok az utazások vasútra történő átterelésében, de az ágazat egészére vonatkozó áttöréshez le kell győzni egyes negatív folyamatokat. Javasoljuk a közösségi közlekedési, különösen a vasúti és HÉV járműállomány cseréjének drasztikus felgyorsítását a működőképesség fenntartása és a dekarbonizáció céljából – a beruházási költségekből az államra nehezedő pénzügyi terhek csökkentése érdekében akár járműbérlés vagy magánszolgáltatók igénybe vétele révén -, valamint a komplex, a pályák, állomások, utastájékoztatás és menetrend megújítását és szemléletformálást egyszerre célzó beavatkozások minél több vasútvonalra történő alkalmazását. Ennek során különös tekintettel kell lenni a Budapesti Agglomerációs Vasúti Stratégiában foglalt beruházások megvalósítására. Mindehhez nagy segítséget nyújt, ha a tervezett közúti (pl. gyorsforgalmi) beruházásokra elkölteni tervezett pénzeket átcsoportosítanák.
Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy minél alacsonyabb kibocsátású vagy zéró helyi kibocsátású járművek kerüljenek forgalomba Magyarországon, akár újonnan, akár használt importként. A folyamatok nyomon követése szükséges, hogy az érdemben 2027-ben induló új kibocsátás-kereskedelmi rendszer pályára állítja-e ehhez a szektort. Ha nem, akkor még 2030 előtt kibocsátási standardokat érdemes bevezetni a hazánkban első alkalommal forgalomba álló járművekre nézve, javítva mind az új autók, mind a használtautó-import minőségét, vagy a korszerűtlen járművekre behajtási tilalmakat érdemes bevezetni.
GPC-2025_Utazas-a-klimasemlegesseg-fele
