Magyarország érdeke, hogy környezeti problémáival legalább Kárpát-medence szintű regionális együttműködés keretein belül küzdjön meg – derül ki a Green Policy Center környezet- és klímapolitikai szakmai műhely szerkesztésében megjelent legújabb tanulmányból.
Az egyéni felelősség túlhangsúlyozása, a vállalatok „greenwashing” tevékenysége és az államok napi geopolitikai érdekeinek ütközése mind-mind az éghajlatváltozással összefüggő felelősség rendszerszintű kezelésének csapdái lehetnek – állítja tanulmányában Dr. Kerekes György, a Klímapolitikai Intézet vezetője a Green Policy Center felkérésére írt tanulmányában, amely a koronavírus helyzetre való tekintettel online formában 2020. október 28-án került bemutatásra. Az elemzésben a szerző az éghajlatváltozással összefüggésben a felelősség és a helyreállítás kötelezettségének szintjeit járja körül.
A tanulmány leszögezi, hogy a földi éghajlat dinamikus egyensúlyi állapotban van: szinte minden eleme folytonosan megújul,az emberiség ugyanakkor azzal szembesül, hogy felelős az általa okozott olyan károkért, amelyek nemcsak a múltban és a jelenben, de a jövőben is súlyos negatív hatásokkal járnak. A felelősség olyan teher, ami alól minden cselekvő (legyen egyén, cég vagy állam) igyekszik valamilyen módon szabadulni. A rendszerszintű kezelés során azonban csapda lehet egyebek mellett, hogy bár nem kérdés, hogy mind a nyolcmilliárd embernek van valamilyen lehetősége saját karbonlábnyomát csökkenteni,, nem osztható el azonban ez a felelősség egyenlően. Dr. Kerekes György felhívja a figyelmet arra is, hogy a globális szintű cselekvéshez szerinte két nagy problémát is meg kellene oldani: a nagy multilaterális nemzetközi egyezmények egyikét sem sikerült úgy megalkotni, hogy az összes kibocsátót lefedje és miközben a nemzetközi jognak hagyományosan az államok az alanyai, szükséges lenne a multinacionális cégek globális szintű szabályozására is.
A szerző megállapítása szerint „két olyan együttműködési szintet találhatunk, ahol a felelősséget pozitív, cselekvő oldalról lehet építeni: a kisközösségek (kistelepülés, lakóközösség, egy tevékenység köré szerveződő csoportok) és a regionális együttműködések szintje.” Véleménye szerint mindkét szint ereje némiképp paradox módon pont abban rejlik, hogy sok esetben sem jogi, sem igazgatási értelemben nincsen státuszuk. Erre is alapozva az írás kiemeli, hogy
“Magyarország érdeke, hogy környezeti problémáival legalább Kárpát-medence szintű regionális együttműködés keretein belül küzdjön meg.“
A COVID-19 járvány hatására tisztult levegő és vizekre utalva az elemzés rávilágít, egy új nemzedék testközelből is megtapasztalhatta, hogy mi az, amire vágyik. Mindeközben a Kína által 2060-ra, az Európai Unió által pedig 2030-ra és 2050-re bejelentett stratégiai klímacélokról szólva hangsúlyozza, miközben szüksége van ezekre,
“a célok távolban történő elhelyezése nem helyettesítheti az azonnali cselekvést”.
Az írás kiemeli, Magyarországon most kezdünk ráébredni, hogy a közigazgatás minden szakpolitikai stratégiájának megvalósításakor (legyen az egészségügy, kultúra, mezőgazdaság vagy iparpolitika) felmerül a klímaváltozás, mint probléma. Ezért a klímapolitikának valóban széles hatókörű, horizontális politikának kell lennie. A nemzeti érdek (amely nem mindig esik egybe a magyar állam érdekével) is könnyebben megjelenhetne egy ilyen horizontális vetületben. A szerző szerint egy olyan nem normatív és nem igazgatási jellegű, hanem kisközösségi és regionális indíttatású célrendszerre van szükség, amely a klímaváltozás káros hatásai elleni küzdelmet és a szükséges alkalmazkodást orientálja.
A tanulmányhoz Dr. Vajda Péter, a bécsi székhelyű Energiaközösség nemzetközi szervezet titkárságának szenior környezetvédelmi szakértője írt ajánlást:
Kerekes György ezért nem kis feladatra vállalkozik, amikor a klímaváltozásért való felelősség szintjeit teszi vizsgálata tárgyává. Ahogy maga a szerző fogalmaz: „Ha megpróbáljuk rendszerszinten kezelni a kérdést, egy kacskaringós és csapdákkal övezett út áll előttünk.” Össztársadalmi szinten semmi garancia nincs arra, hogy minden vargabetűt problémamentesen be tudunk venni és minden kelepcét el tudunk kerülni, ugyanakkor Kerekes György írása fontos támpontokat nyújt ahhoz, hogy visszataláljunk egy olyan pozitív, a szerző által is megidézett burke-i társadalmiszerződés-elven nyugvó, empátiaalapú jövőképhez, amire nagyobb szükségünk van, mint valaha.
„A klímaváltozásért való felelősség szintjei – A közösségi és a regionális cselekvési lehetőségek Magyarország számára” című tanulmányt alább lehet letölteni.
A tanulmánysorozat várhatóan havonta megjelenő új elemei az adott kereteken belül átfogó képet kívánnak felvázolni többek között:
- a konzervatív filozófia és a keresztény egyházak releváns tanításainak,
- a biztonsági kihívásoknak és az arra adható válaszoknak,
- a hazafiasság és a természet védelme kapcsolatának, valamint
- a szélesebb értelemben vett fenntarthatóság kérdéskörének bemutatása révén.
