2020-at nyugodtan tekinthetjük a nagy bejelentések évének az uniós klímapolitika szempontjából, azonban eddig még konkrétumokról nem sokat hallhattunk. Az Európai Bizottság viszont bemutatta a 2021-es munkaprogramját, ami már sokkal több valós lépést vetít előre. Velük együtt rengeteg potenciális vitaforrást is, ezeknek nézünk utána az alábbi írásban.
Az Európai Bizottság nemrégiben mutatta be a 2021-es évre vonatkozó munkatervét, ami azért is érdekes számunkra, mert ez a dokumentum a sorvezetője a jövő évi uniós politikai vitáknak. A Bizottság minden évben összeállítja a munkaprogramját, ami a társszervek (az Európai Parlament és az európai tagállamok kormányait tömörítő Európai Unió Tanácsa) és a nyilvánosság számára is bemutatja az új bizottsági kezdeményezéseket. A 2021-es munkaprogram az „Életerős Unió egy sérülékeny világban” címet viseli, célja pedig egy egészségesebb, méltányosabb és virágzóbb Európa megteremtése, valamint a digitális korra felkészült, környezetbarátabb gazdaságra való hosszú távú átállás felgyorsítása. A jövő évi munkaterv reflektál a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen által felvázolt hat fő politikai cél[1], köztük a cikkünk szempontjából érdekes Európai Zöld Megállapodás megvalósítására is.
A munkatervet a Bizottság a Parlamenttel és a Tanáccsal történt egyeztetéseket követően készítette el, amely szervekkel állítja majd össze a közös prioritások listáját is. Az, hogy a Bizottság a Parlamenttel és a Tanáccsal egyezteti le a következő munkaprogramját azért is kiemelendő, mivel a 2021-es munkaprogram I. mellékletének egyik pontja az „Irány az 55 %! intézkedéscsomag” címet viseli. Ez azért is érdekes, mivel a 2030-ra vonatkozó új uniós klímapolitikai célok még nem kerültek elfogadásra sem a Tanács, sem a Parlament által, a dokumentum viszont már megelőlegezi a döntést és az anyagban konkrét célszámokat találunk.
Amennyiben mi is megelőlegezzük, hogy a tagállamok elfogadják a közös, 2030-ra szóló uniós ambíciószint 55%-ra történő felemelését a jelenlegi legalább 40%-ról, úgy az intézkedéscsomag tartalmazza azokat a jogszabályokat, amiket módosítani szükséges az új célszám eléréséhez. Fontos látnunk, hogy a politikai számháború, amely jelenleg az uniós klímapolitikai célszámok növelése körül folyik, az úgymond még csak a jéghegy csúcsa, mivel
rengeteg szektorális jogszabály módosítását kell megejteni ahhoz, hogy a valóságban is elérhetők legyenek az új célok.
A szokásos jogalkotási „tempóhoz” képest most hatalmas kapkodás zajlik, elég csak arra gondolnunk, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) utolsó módosításának letárgyalása is évekbe tellett. Továbbá beszédes, hogy a tagállamoknak 5 évük volt kidolgozni a Nemzeti Energia- és Klímaterveiket, amik a jelenleg hatályos legalább -40%-os uniós 2030-as cél nemzeti megvalósításának alaprajzai lettek volna. Egy új, magasabb uniós célszámmal ezek pedig máris érvényüket vesztik majd. Széljegyzetként érdekes adalék, hogy egy friss elemzés szerint a jelenlegi tervek nem elegendőek a javasolt 55%-os cél eléréséhez, ahhoz 7 országnak[2] kell sokkal jelentősebb vállalásokat tennie, miközben uniós szinten a megújuló energiaforrások arányát a mostani tervek háromszorosára kell növelni.
Maga a 2021-es munkacsoport klímapolitikai intézkedéscsomagja az Európai Zöld Megállapodás megvalósításához 22 jogszabály módosítását irányozza elő, ebből az új célszám eléréséhez 12 jogszabályt szükséges átdolgozni a megújuló energiaforrásoktól kezdve az energiahatékonyságon át az épületek energiahatékonyságáig, valamint a földhasználatig, az energiaadóztatásig, a vállaláselosztásig és a kibocsátáskereskedelemig. A többi téma a körforgásos gazdaságról, a biológiai sokféleségről illetve a fenntartható és intelligens mobilitásról szólnak. Mivel ezekben kerül majd szabályozásra, hogy a tagállamoknak konkrétan miben és mennyiben kell hozzájárulni az új uniós cél eléréséhez, így a legtöbb vita a konkrét jogszabályok módosítása körüli egyeztetések során várhatók.
Egyes témák valószínűleg kevesebb ellenállást vagy vitát fognak kiváltani, mivel a tagállamok nagy részét pozitívan érinti majd, mint például a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgázkibocsátásnak és -elnyelésnek a beillesztéséről szóló rendelet felülvizsgálata, vagy az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (CBAM), valamint e mechanizmus saját forrásként történő használatára irányuló javaslat. Az előbbi segítheti majd a tagállamok és így az EU céljainak teljesítését, míg az utóbbi új forrásokat teremthet az EU számára – feltéve, ha azt a WTO, a Kereskedelmi Világszervezet nem kaszálja el arra való hivatkozással, hogy korlátozná a kereskedelmet.
Más jogszabályok megvitatása valószínűleg több vitát fog szülni a tagállamok és a Bizottság között. Ilyenek lehetnek az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) és a közös kötelezettségvállalási rendelet felülvizsgálata, mivel ezek tartalmazzák jogilag kötelező formában, hogy az egyes tagállamoknak mely szektorban mennyi üvegházhatású gázt kell csökkenteniük annak érdekében, hogy a közös uniós cél elérhetővé váljon. Továbbá ugyanez igaz az energiahatékonysági illetve megújuló energia célokat tartalmazó rendeletek felülvizsgálatára is. Ezek alatt a nemzeti elképzelések, tagállami célok és a közös uniós érdekek fognak ütközni. Amennyiben visszagondolunk a korábbi uniós klímapolitikai egyeztetésekre, úgy hazánk számára még kiemelt téma lesz az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírások meghatározásáról szóló rendelet felülvizsgálata is, tekintve a szektor hazai GDP-ben betöltött szerepére. Fontos lesz még figyelnünk a gázpiaci szabályok felülvizsgálatára is, mivel a magyar Nemzeti Energia- és Klímaterv komoly szerepet szán ennek az energiaforrásnak.
Azonban nem csak a tagállamok, az uniós jogalkotók és a szakmai szervezetek vitázhatnak a javaslatokról, mivel a Bizottság nyilvános konzultációt indított az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerről; a közös kötelezettségvállalásról; a földhasználat, a földhasználat-változtatás és az erdőgazdálkodásról; illetve az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírások szóló rendeletek módosításáról. Ez lehetőséget ad bárkinek, hogy legkésőbb 2020. november 26-ig elmondhatja a véleményét ezekben az ügyekben. Tekintettel arra, hogy igen érdekesnek ígérkeznek majd a jövő évi klímapolitikai jogalkotási viták az EU-ban, így érdemes megragadni ezt a lehetőséget, majd figyelemmel követni, hogyan alakulnak a végleges jogszabályok. A következő időszak történéseit a Green Policy Center is figyelemmel fogja követni és folyamatosan fog elemzéseket és javaslatokat megjelentetni.
[1] Európai Zöld Megállapodás; A digitális korra felkészült Európa; Emberközpontú gazdaság; Európa globális szerepének erősítése; Az európai életmód előremozdítása; Az európai demokrácia megerősítése
[2] Korlátozott vagy semmilyen előrelépés nem található a nemzeti tervekben Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban és Romániában, miközben túl lassú előrelépést találni Németország és Olaszország terveiben. Magyarország 2030-ra az elektromos energiatermelés energiaintenzitását tekintve az EU átlag felével fog rendelkezni a jelenlegi tervek szerint, ami a 9. legjobb adatnak számít.