Nem könnyű itthon olyan higgadt szakmai párbeszédet folytatni a klímasemlegesség kapcsán, amely nélkülözi a félrevivő ideológiai vitákat. A Klímasemleges Magyarország 2050 Konferencián idén második éve tettünk erre kísérletet, mert úgy gondoljuk, hogy a klímasemlegesség megvalósításához érdemi párbeszédre van szükség az eltérő területről érkező szereplők között.
2020. június 3-án Magyarország törvénybe foglalta, hogy 2050-re klímasemleges lesz, ami azóta is egyedülállónak számít a régióban. Ezt a fontos első lépést követően viszont egyelőre hiányoznak a rendszerszinten megvalósuló intézkedések. Ha marad a jelenlegi tendencia, akkor véleményünk szerint szinte kizárt, hogy elérjük a kitűzött célt. Ezért ahogy Huszár András, a Green Policy Center igazgatója kiemelte megnyitó beszédében, a Klímasemleges Magyarország 2050 Konferencia egyik fő célitűzése, hogy emlékeztessen a klímasemlegesség megvalósulásának fontosságára. Emellett a konferencia során különböző területekről érkező szakértők között szeretnénk valós párbeszédet teremteni, hogy szakmai szempontból, konkrétumokon keresztül vitassák meg az átállás kérdéseit. Takáts Előd, a Corvinus Egyetem rektora bevezető előadásában hangsúlyozta, hogy az átmenetkihívásaival kapcsolatos gondolkozás a közgazdasági szakmákban is egyre inkább jelen van. Tervei szerint ezt az Egyetem szerkezete is tükrözni fogja egy fenntarthatósági kutatóintézet létesítésén keresztül.
Az idei konferencián elsőként egy olyan témáról volt szó, amelyet három hónappal ezelőtt még nem terveztünk bele a programba, és a világ sem számolt vele. Ukrajna orosz megszállásának magyar energiapolitikai hatásait vitatták meg az első szekcióban, ahol Magyarország legjobb energetikai szakértői közül kerültek ki a résztvevők: Aszódi Attila, a BME Természettudományi Kar (BME TTK) dékánja, Holoda Attila, az Aurora Energy ügyvezető igazgatója, Hortay Olivér, a Századvég energetikai szakértője és üzletágvezetője, Kaderják Péter, a BME Zéró Karbon Központ elnöke, és Szabó László, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vezetője. A panelisták közötti beszélgetést, amelyet Huszár András moderált, később úgy jellemezték a konferencia résztvevői, mint „a vita, amelyre tíz éve vártunk”.
A panelisták egyetértettek abban, hogy most nagyon nagy a baj az energiaátmenet szempontjából. Ebben a folyamatban Kaderják Péter szerint az energiaszuverenitásnak nagyobb hangsúlyt kell kapnia a klímavédelemhez képest, bár állítása szerint a két cél 85%-ban fedi egymást. Hozzátette, hogy a jelenlegi helyzet miatt a Mátrai Erőműnek addig kell működnie, ameddig csak lehet. Holoda Attila szerint nem fordítunk kellő figyelmet a hazai megújuló-potenciálra, és problémát jelent, hogy nincs egységes energetikai irányítás Magyarországon. Az energiafüggőség és a klímapolitikai célok dilemmáját egy harmadik tényezővel, az olcsó energiával egészítette ki trilemmává, amely itthon különösen nehéz és érzékeny kérdés. Aszódi Attila szerint azonban az energiastratégiánk eleve nem fenntartható, és ahhoz, hogy kielégítsük a növekvő fogyasztási igényeket, bővíteni kell a nukleáris erőmű-kapacitásokat Magyarországon a Paks II-n felül is, amely a napelemekkel együtt már elegendő energiát biztosítana.
Hortay Olivér egyetértett az energiaszuverenitás prioritását illetően, de véleménye szerint az energiaszegénység növekedése esetén a társadalom nem támogatná tovább a klímavédelmi intézkedéseket. Ezért különösen szükség van a rezsicsökkentésre, amely szerinte addig tartandó fenn, ameddig csak lehetséges. Még mindig ez a legkevésbé igazságtalan rendszer, és rengeteget segített a társadalomnak. Holoda Attila azonban rámutatott arra, hogy a rezsicsökkentés egyáltalán nem motiválja a fogyasztókat arra, hogy tudatosabban használják az energiát. Ráadásul a legszegényebbek nem gázzal fűtenek, így ők eleve nem részesülhetnek a rendszer előnyeiből. Ezért szerinte nem is a fogyasztás, hanem a rászorultság alapján kellene megszabni a tarifákat. A szakértő megállapította, hogy ez itthon nem valósítható meg egyszerűen, mert hivatalosan sokan a ténylegesnél alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek. Ezért az önkormányzatok aktív bekapcsolódásával lehetne fenntartani egy ilyen rendszert, mert nekik alaposabb tudásuk van a valós rászorultsági helyzetről.
A felülről érkező ösztönzést fontosságát a konferencia második szekciójában is kiemelték a résztvevők, ahol a beszélgetést Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet vezető klíma -és környezetpolitikai szakértője moderálta. A hazai ipar klímasemleges átalakulását megvitató panelbeszélgetés elején Szabó Csaba, a Magyar Vegyipari Szövetség elnöke elmondta, hogy a folyamat jelenleg a konkrét megvalósításon való gondolkozásnál tart, amelybe a döntéshozókat is bevonják. Fazekas Roland, az Acélpartner és a Carboferr Zrt. ügyvezető igazgatója szerint a megvalósításban nagyon fontos a fogyasztók tudatosabbá tétele. Az energiaárak óriási, közel hétszeres növekedése szerinte már most motiválja az ipari szereplőket abban, hogy megújulókban vagy más logisztikában gondolkozzanak. Koczóh Levente, a Green Policy Center senior klímapolitikai tanácsadója is megerősítette a kormányzat szerepének fontosságát abban, hogy az ipari átálláshoz különösen szükséges új technológiák el tudjanak terjedni. Emellett hangsúlyozta, hogy aki már most meg tudja csinálni a technológiai váltást, az ne várjon, hanem vágjon bele. Annál is inkább, mert a társadalmi igazságos átálláshoz elengedhetetlen, hogy a gyárak ne bezárjanak, hanem technológiaváltás révén folytassák a foglalkoztatást.
A növekvő igények kielégítése és a kapacitáshiány az első panel után itt is felmerült, amit Fazekas Roland szerint muszáj lenne az ipar bővítésével orvosolni. A klímabarátabb ipari termékek viszont még mindig nem elég olcsóak – a szakértő a zöld acél példáját hozta fel, amely hiába hangzik jól, de ha ennyivel drágább belőle építkezni, akkor nem fogják megvenni. Felmerült a körforgásos gazdaság kérdésköre is, amelyhez Markó Csaba, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének szakmai igazgatója szerint az ipari szimbiózis kialakítására és a szabályozói környezet kiszámíthatóbbá tételére lenne szükség. A folyamatos párbeszéd és az állami támogatás mellett az innováció és az oktatás szerepe is említésre került.
Többször ki lett hangsúlyozva az oktatás klímasemleges átmenetben betöltött szerepe a harmadik szekcióban is, amelynek fő témája az volt, hogy az átmenet milyen új, zöld állásokat teremt majd. A panelbeszélgetés során, amelyet Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center társalapítója és senior klímapolitikai tanácsadója moderált, Kiss Ernő, a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség elnöke szerint hatalmas potenciál van a zöld állásokban. A szakértő elmondta, napenergia-szektor már önmagában fel tudná szívni azt a 17 ezer hallgatót, aki legutóbb természettudományi vagy mérnöki szakra jelentkezett Magyarországon, más zöld szektorokról nem is beszélve. Ezt a folyamatot Simon Anita, az Alteo fenntarthatóságért és körforgásos gazdaságért felelős vezérigazgató-helyettese azzal magyarázta, hogy az újonnan megjelenő technológiák új kapacitás- és szaktudás igénnyel jelentkeznek a piacon. Különösen az IT szektor fejlődik, de a szakértő szerint a hidrogén is hoz majd új munkahelyeket. Szalontai Lajos, a Miskolci Egyetem Oktatási-tanulmányi dékánhelyettese azonban kiemelte, hogy a szakemberek „kinevelése” hosszú folyamat, ami különösen a mai gyors munkahelyváltási tendenciák mellett kihívást jelent a munkaadók számára. Ráadásul az egyetemi hallgatókat gyakran bevonzzák azok a nagyobb, helyi vállalatok, amelyek nem zöld tevékenységeket folytatnak. Ezért az Egyetemnél egy olyan kooperatív képzés létrehozásán dolgoznak, amely a hallgatót az utolsó évben összeköti egy vállalattal, amely konkrét projektötletet ad neki a szakdolgozatához, és segít is annak a megvalósításában. Így már az egyetemi oktatás alatt be tudnak vonzani munkaerőt a vállalatok, amely a hallgatóknak is számos előnyt jelent.
A konferencia lezárása előtt két konkrét projektet ismerhettek meg a résztvevők, amelyeket a klímasemleges átállás mentén hoztak létre. Elsőként Koczóh Levente mutatta be a Green Policy Center új, klímamodellezéssel kapcsolatos projektjét. A Project Mirror nevű kezdeményezés során a modell segítségével szakmai javaslatokat készítünk majd elő a klímapolitikai célkitűzések elérésének módjára Magyarország számára. Ezt követően Hidi János, a Cambridge Econometrics Fenntartható befektetések vezetője adott elő a szén-dioxid leválasztás és tárolás (CCS) hazai lehetőségeiről, amelyet egy közép-kelet-európai kezdeményezés keretei között a Cambridge Econometrics végzett el Magyarországra vonatkozóan. Az elemző projekt eredményének lényege, hogy kedvezőek a CCS hazai adottságai, amelyet szabályozói oldalról, földtani kutatásokkal, valamint az érintettek összekapcsolásával lehetne kihasználni.
A konferencia zárásaként Bart István, az Egyensúly Intézet klímapolitikai szakértője elmondta, hogy látszik, hogy már nem vagyunk eszköztelenek az átállásban, annak ellenére, hogy most nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Kiemelte, hogy hatalmas lépés az, hogy szektortól függetlenül mindenki érzi, hogy nincs más út a klímasemlegesség megvalósításán kívül. Mindenesetre mi a Green Policy Centerrel egészen addig tervezzük megrendezni a konferenciát, amíg el nem érjük a klímasemlegességi célt. Huszár András a megnyitó beszédében ennek kapcsán így fogalmazott: „ebből a szempontból tartok tőle, hogy egy darabig még fogunk találkozni”.
