Szombat este valamivel éjfél előtt véget értek az Egyiptomban jelenleg is zajló ENSZ COP27 klímatárgyalások szakmai egyeztetései, átadva a lehetőséget a második héten érkező minisztereknek a politikai egyezségek meghozatalára. Bár sok előrelépést láthattunk és közeledtek a fejlett és fejlődő országok álláspontjai, még rengeteg munka áll a tárgyaló felek előtt a konferencia második hetében annak érdekében, hogy valódi eredményekről beszélhessünk Egyiptomban. A Green Policy Center helyszínen tartózkodó kollégájának gyorselemzése.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének szakmai tárgyalási ágai, a SBSTA és SBI lezárta munkáját szombat késő éjszaka az egyiptomi Sarm es-Sejk-ben zajló COP27 klímakonferencián, ezzel véget értek a technikai egyeztetések és megkezdődhetnek a még le nem zárt kérdésekben a politikai alkudozások a konferencia második felében az energiáért, környezetvédelemért és pénzügyért felelős miniszterek részvételével. Bár több technikai kérdésben sikerült megegyezésre jutnia a feleknek, az igazán nagy ügyekben a megoldások még váratnak magukra.
Több technikai kérdést sikerült lezárni, vagy legalábbis megállapodni a munka folytatásában. Fontos előrelépés, hogy több, a transzparenciát és a kibocsátások alakulásának nyomonkövetését meghatározó részletszabályt sikerült véglegesítenie a feleknek, amelyek elengedhetetlenek annak érdekében, hogy lássuk, hogyan is állunk az üvegházhatású gázok kibocsátásait illetően. Ezen felül abban is sikerült megegyezni egyes fejlődő országok ellenkezése ellenére, hogy a jövőben is együttműködjenek az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye és a polgári légiközlekedésért, valamint a hajózásért felelős szervezetek az ICAO és IMO annak érdekében, hogy ezekben a szektorokban is megtörténjenek a megfelelő lépések a kibocsátások csökkentéséért. Mivel ezek a szektorok komoly kibocsátók, így fontos a megfelelő koordináció a különféle szervezetek között. Egyes fejlődő országok azonban attól tartottak, hogy az új szabályok miatt a nemzeti légi- és hajózási társaságaiknak komoly fejlesztéseket kell végrehajtaniuk a kibocsájtások csökkentése érdekében, ezért igyekeztek lassítani a tárgyalásokat, de sikerült kompromisszumra jutni annak érdekében, hogy a jövőben is fennmaradjon az együttműködés a szervezetek között.
Fontos eredmény volt ezen túlmenően a Globális Értékelésnek nevezett folyamat egyéves második technikai párbeszédének megtartása is, mivel ezzel a felek jobban megérthették, hogyan is állnak a nemzeti kibocsátás-csökkentési szakpolitikáik átültetésével és milyen nehézségeik vannak, ahol további támogatásra lesz szükségük. A Globális Értékelés folyamata a Párizsi Megállapodás egyik legfontosabb eszköze, mivel ötévente itt tekintik át az országok hogyan állnak a nemzeti vállalásaik teljesítésével és ezt követően határozhatnak meg új közép-távú vállalásokat. Arra való tekintettel, hogy az ENSZ környezetvédelmi és az éghajlatváltozási szervezeteinek legújabb jelentései szerint nem tartjuk a globális éghajlatváltozás katasztrofális következményeinek elkerüléséhez szükséges legfeljebb 1,5°C-os melegedési pályát, mindenképpen fontos az ambíciószint növelése.
A kibocsátás-csökkentési ambíció mihamarabbi növelésére kitalált mitigációs munkaprogram alatti tárgyalások tekintetében azonban már nem mondhatjuk ilyen sikeresnek az első hét eredményeit. A tudomány állása szerint 2030-ig meg kell feleznünk a globális kibocsátásainkat, ezért is került kialakításra ez a munkaprogram a tavalyi, glasgowi klímakonferencián, az idei konferencia feladata pedig a folyamat szabályainak véglegesítése és a munkaprogram elindítása lenne. Sajnos egyelőre még sok kérdésben megoszlanak a vélemények. A fejlett országok szerint a folyamatnak 2030-ig kell tartania, és valódi ambíciónövelést kell eredményeznie a vállalatok, civilek, pénzügyi szektor bevonásával a miniszterek éves politikai iránymutatásai mentén. Ehhez képest a fejlett országok egy része csak egy- vagy kétéves munkaprogramot lát indokoltnak, ahol a fejlett országok megosztják tapasztalataikat, technológiájukat és pénzüket a fejlődőkkel. Álláspontjuk szerint amíg a fejlett országok nem bocsájtanak több forrást rendelkezésükre, addig nem fognak tudni előrelépni a kibocsátás-csökkentésben. Míg ez egyes országok részéről teljesen megalapozott állítás, úgy a mai napig fejlődő státusszal rendelkező öböl-menti olajországok, vagy a legnagyobb gazdaságok közé tartozó Kína vagy Brazília részéről már kevésbé az. Ezeket a véleménykülönbségeket kell a minisztereknek a második héten áthidalni.
Ennek egyik eszköze pedig a finanszírozás kérdésének megoldása lehet. Eddig komoly vitákat váltott ki a klímaváltozás okozta veszteségek és károk megtérítésének a kérdése, azonban az egyiptomi klímakonferencián már ez is felkerült a napirendre, annak ellenére, hogy azt eddig több fejlett ország ellenezte. Álláspontjuk szerint már vannak az ENSZ alatt pénzügyi mechanizmusok a kérdés kezelésére és egy új pénzügyi alap felállítása önmagában nem kezelné a kérdést, azonban az előrelépés érdekében látni esélyt rá, hogy a fejlett országok engednek a fejlődő országok követeléseinek. Azonban az Európai Unió és tagállamai rendszeresen kiemelték, hogy a közpénzek önmagukban nem lesznek elegendők a klímaváltozás okozta kihívások megoldására, szükséges a globális pénzügyi folyamatokat teljes egészükben klímabarát működésre átállítani. Ezt azonban a fejlődő országok csak figyelemelterelésként értékelték, ezért ennek kérdése végül nem került fel a napirendre.
Hogy még bonyolultabb legyen a miniszterek előtt álló feladat, jelenleg nem csak a kibocsátás-csökkentési munkaprogram, de egy lehetséges alkalmazkodási munkaprogram kidolgozása is folyik Egyiptomban. Itt a fejlődő országok szeretnék a két folyamatot összekötni és csak abban az esetben beleegyezni a kibocsátás-csökkentési munkaprogram 2030-ig történő kitolására, amennyiben ez az alkalmazkodási munkaprogram esetén is megtörténik. A tárgyalásokat ezen felül rengeteg technikai kihívás is bonyolítja; a szervezők több szempontból nincsenek a helyzet magaslatán, az internet, hangosítás, szervezés rengeteg nehézséget okoz a résztvevőknek a hatékony részvételre, valamint az egyiptomi hatóságok igyekeznek ellehetetleníteni a civil szervezetek részvételét a konferencián, miközben majdnem 600 olaj- és energiaipari lobbista viszont részt vehetett a konferencián – ez egy új rekord. És akkor a delegáltaknak még az egyiptomi titkosszolgálat megfigyelésével is meg kell küzdeniük, miközben olyan fontos témák, mint a globális kibocsátásokat 5%-át adó hadiipar kibocsátásai nincsenek is a napirenden. A miniszterek előtt tehát igen komoly kihívások állnak a konferencia második hetében annak érdekében, hogy sikeresnek mondhassuk a COP27 tárgyalásait.