Magyarország 2023. évi előzetes ÜHG kibocsátási adatainak értékelése
09.02.2024
Szerző: Huszár András

A Kormány a múlt héten adott ki közleményt a magyar klímacélok legfontosabb mutatójának, a magyar üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásnak a tavalyi évre vonatkozó előzetes adatait. Ebben az Energiaügyi Minisztérium azt jelezte, hogy „Magyarország már tavaly elérte 2030-as klímapolitikai célját” azáltal, hogy az előzetes adatok szerint 1990-hez képest 2023-ra már 43%-kal csökkentek a bruttó ÜHG kibocsátások, egy év alatt 9,5%-os mérséklődés mellett. 2022 után tehát egy újabb erős csökkenéssel jellemezhető évről beszélhetünk. Annak érdekében, hogy a számok mögötti teljes kép látható legyen, a Green Policy Center az alábbi megjegyzéseket teszi a bejelentéshez.


Először is fontos leszögezni, hogy a csökkenő trend rendkívül kedvező, mindannyiunk közös érdeke, hogy a magyar ÜHG kibocsátások jelentős és tartós mértékben csökkenjenek, ez egyébként nemzetközi jogi és hazai jogi kötelezettségünk is. A kibocsátások jelentős és tartós csökkentése az elsőszámú előfeltétele, hogy az éghajlatváltozás legrosszabb következményeit elkerüljük, másrészt csak így lehet Magyarország hiteles a nemzetközi közösségben, csak így várhatja el más államoktól is, hogy mindent megtegyenek a saját kibocsátásaik csökkentése érdekében.

Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy egyelőre nyers előzetes adatok állnak rendelkezésre, a teljes és pontos kép csak a HungaroMet által készített ún. kibocsátási leltár 2025 tavaszi megjelenésekor áll majd rendelkezésre. A Green Policy Center nem véletlenül azokból a végleges, és szöveges magyarázattal ellátott adatokból dolgozik, amikor összeállítja Magyarország klímasemlegességi előrehaladási jelentését, hiszen az elmúlt években többször volt példa arra, hogy az előzetes és a végleges adatsor között jelentős eltérések voltak.

A kormányzati kommunikációból is kitűnik, amit a Green Policy Center jelentései is mutatnak, hogy sok esetben nem tudatos klímapolitikai lépések, hanem elsősorban külső és/vagy gazdasági körülmények (pl. a 2023-as eredmény esetén jelentős hatást gyakorolt a visszaeső ipari termelés és az enyhe téli időjárás) irányítják a kibocsátási pályát. Továbbra is hangsúlyozzuk, hogy ha el akarjuk érni a legfontosabb 2050-es klímasemlegességi célt, akkor tudatos kibocsátás-csökkentési szakpolitikákra van szükség, amelyek nem a gazdasági vagy egyéb külső körülmények, hanem a környezetpolitikai célok irányítanak. A közlemény utal ugyanakkor kormányzati lépésekre, ezekkel kapcsolatban kíváncsian várjuk annak bemutatását, hogy szektorális szinten pontosan mennyivel és pontosan mely szakpolitikai intézkedések járultak hozzá a kibocsátások csökkenéséhez 2023-ban a zöldenergia termelés és tárolás, az energiahatékonyság, az ipar és a közlekedés zöldítése terén.

A 2030-as magyar cél jelenleg valóban bruttó 40%-os kibocsátás-csökkentés, ami a bejelentés alapján már tavaly, vagyis 2023-ban teljesült. Ez látszólag jó hír, de ha belegondolunk, nem teljesen az. Azt jelenti ugyanis, hogy a célkitűzés nem a Párizsi Megállapodásnak megfelelően született, mert ott azt vállalták az országok, így Magyarország is, hogy a lehető legambiciózusabb célkitűzéseket fogalmazzák meg és teljesítik. Könnyen belátható, hogy egy céldátumhoz képest 7 évvel korábban teljesülő, sőt meghaladott cél nem a lehető legambiciózusabb volt.

A fentiek alapján a 2030-as magyar klímacél egyértelműen megújításra szorul, amelyet a Kormány előzetes bejelentetése szerint 50%-ra módosítanának. Ha már most 43%-nál tartunk és a tavalyi ütemnek akár csak a felét, 4-5%-os csökkentést tartjuk évente, akkor az 50% (vagyis még 7%-os csökkentés) sem tűnik ambiciózus vállalásnak 7 év alatt. Ez átlagban csak évi 1%-os csökkentést írna elő, aminél jóval többre lenne szükség. A Green Policy Center modellezése szerint egy 60%-os kibocsátás-csökkentés is elérhető lenne 2030-ig. Ez nem számháború, és nem is hasra ütés szerű javaslat. Részletes javaslatokat tettünk ennek a csökkentésnek az elérése érdekében.

Végül fontos megjegyezni, hogy a középtávú célok nem önmagukért valóak, hanem egyrészt illeszkedniük kell a hosszútávú pályába, ami biztonsággal és jelentős társadalmi és gazdasági megrázkódtatás nélkül vezet el a 2050-es, törvényben rögzített klímasemlegességi célhoz. Másrészt, ami még fontosabb, hogy tartozunk azzal a jövő generációknak, hogy már most mindent megteszünk, amit tudunk, hogy minél kevesebb csökkentési teher maradjon gyermekeinkre és unokáinkra. Ez kell, hogy legyen a felelős klímapolitikai alapja.


Kapcsolódó bejegyzések

 

A padlásfödém-szigetelés lenne a legelőnyösebb otthonfelújítási lépés?

A padlásfödém-szigetelés lenne a legelőnyösebb otthonfelújítási lépés?

Az elmúlt hetekben több meglepő hír is bejárta a sajtót az épületek energetikai felújítására tárgyában. Egyesek ingyenesen vagy igen kedvező áron kínálnak padlásfödém-szigetelést, amely elég energiamegtakarítást hozhat ahhoz, hogy a ház az átlagfogyasztás alá kerüljön. Eközben elindult a várva várt Otthonfelújítási Program, de egyelőre a várakozásoknál lassabban gyűlnek a pályázatok. Mindez ismét ráirányította a figyelmet az épületszektor energia- és klímapolitikai jelentőségére és a megfelelően tervezett beavatkozások fontosságára. Az alábbiakban e híreket járjuk körül.

Továbbra is a zöld átállás útján halad majd Európa?

Továbbra is a zöld átállás útján halad majd Európa?

Ursula von der Leyen felhatalmazást kapott rá, hogy további egy cikluson keresztül vezesse az Európai Bizottságot, aminek keretében nemrégiben bemutatta a következő időszakra szóló iránymutatását, amit első olvasatra komolyan befolyásolt az európai ipari lobbi. Mit is takar azonban ez a program a klímapolitika területén, milyen kompromisszumokat köthet a környezetvédelem és az ipari versenyképesség között és hogyan érintheti ez a hazai klímapolitikát? Ezeknek a kérdéseknek járunk utána alábbi elemzésünkben.