Magyarország 2023. évi előzetes ÜHG kibocsátási adatainak értékelése
09.02.2024
Szerző: Huszár András

A Kormány a múlt héten adott ki közleményt a magyar klímacélok legfontosabb mutatójának, a magyar üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásnak a tavalyi évre vonatkozó előzetes adatait. Ebben az Energiaügyi Minisztérium azt jelezte, hogy „Magyarország már tavaly elérte 2030-as klímapolitikai célját” azáltal, hogy az előzetes adatok szerint 1990-hez képest 2023-ra már 43%-kal csökkentek a bruttó ÜHG kibocsátások, egy év alatt 9,5%-os mérséklődés mellett. 2022 után tehát egy újabb erős csökkenéssel jellemezhető évről beszélhetünk. Annak érdekében, hogy a számok mögötti teljes kép látható legyen, a Green Policy Center az alábbi megjegyzéseket teszi a bejelentéshez.


Először is fontos leszögezni, hogy a csökkenő trend rendkívül kedvező, mindannyiunk közös érdeke, hogy a magyar ÜHG kibocsátások jelentős és tartós mértékben csökkenjenek, ez egyébként nemzetközi jogi és hazai jogi kötelezettségünk is. A kibocsátások jelentős és tartós csökkentése az elsőszámú előfeltétele, hogy az éghajlatváltozás legrosszabb következményeit elkerüljük, másrészt csak így lehet Magyarország hiteles a nemzetközi közösségben, csak így várhatja el más államoktól is, hogy mindent megtegyenek a saját kibocsátásaik csökkentése érdekében.

Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy egyelőre nyers előzetes adatok állnak rendelkezésre, a teljes és pontos kép csak a HungaroMet által készített ún. kibocsátási leltár 2025 tavaszi megjelenésekor áll majd rendelkezésre. A Green Policy Center nem véletlenül azokból a végleges, és szöveges magyarázattal ellátott adatokból dolgozik, amikor összeállítja Magyarország klímasemlegességi előrehaladási jelentését, hiszen az elmúlt években többször volt példa arra, hogy az előzetes és a végleges adatsor között jelentős eltérések voltak.

A kormányzati kommunikációból is kitűnik, amit a Green Policy Center jelentései is mutatnak, hogy sok esetben nem tudatos klímapolitikai lépések, hanem elsősorban külső és/vagy gazdasági körülmények (pl. a 2023-as eredmény esetén jelentős hatást gyakorolt a visszaeső ipari termelés és az enyhe téli időjárás) irányítják a kibocsátási pályát. Továbbra is hangsúlyozzuk, hogy ha el akarjuk érni a legfontosabb 2050-es klímasemlegességi célt, akkor tudatos kibocsátás-csökkentési szakpolitikákra van szükség, amelyek nem a gazdasági vagy egyéb külső körülmények, hanem a környezetpolitikai célok irányítanak. A közlemény utal ugyanakkor kormányzati lépésekre, ezekkel kapcsolatban kíváncsian várjuk annak bemutatását, hogy szektorális szinten pontosan mennyivel és pontosan mely szakpolitikai intézkedések járultak hozzá a kibocsátások csökkenéséhez 2023-ban a zöldenergia termelés és tárolás, az energiahatékonyság, az ipar és a közlekedés zöldítése terén.

A 2030-as magyar cél jelenleg valóban bruttó 40%-os kibocsátás-csökkentés, ami a bejelentés alapján már tavaly, vagyis 2023-ban teljesült. Ez látszólag jó hír, de ha belegondolunk, nem teljesen az. Azt jelenti ugyanis, hogy a célkitűzés nem a Párizsi Megállapodásnak megfelelően született, mert ott azt vállalták az országok, így Magyarország is, hogy a lehető legambiciózusabb célkitűzéseket fogalmazzák meg és teljesítik. Könnyen belátható, hogy egy céldátumhoz képest 7 évvel korábban teljesülő, sőt meghaladott cél nem a lehető legambiciózusabb volt.

A fentiek alapján a 2030-as magyar klímacél egyértelműen megújításra szorul, amelyet a Kormány előzetes bejelentetése szerint 50%-ra módosítanának. Ha már most 43%-nál tartunk és a tavalyi ütemnek akár csak a felét, 4-5%-os csökkentést tartjuk évente, akkor az 50% (vagyis még 7%-os csökkentés) sem tűnik ambiciózus vállalásnak 7 év alatt. Ez átlagban csak évi 1%-os csökkentést írna elő, aminél jóval többre lenne szükség. A Green Policy Center modellezése szerint egy 60%-os kibocsátás-csökkentés is elérhető lenne 2030-ig. Ez nem számháború, és nem is hasra ütés szerű javaslat. Részletes javaslatokat tettünk ennek a csökkentésnek az elérése érdekében.

Végül fontos megjegyezni, hogy a középtávú célok nem önmagukért valóak, hanem egyrészt illeszkedniük kell a hosszútávú pályába, ami biztonsággal és jelentős társadalmi és gazdasági megrázkódtatás nélkül vezet el a 2050-es, törvényben rögzített klímasemlegességi célhoz. Másrészt, ami még fontosabb, hogy tartozunk azzal a jövő generációknak, hogy már most mindent megteszünk, amit tudunk, hogy minél kevesebb csökkentési teher maradjon gyermekeinkre és unokáinkra. Ez kell, hogy legyen a felelős klímapolitikai alapja.


Kapcsolódó bejegyzések

 

Az Európai Uniós jogban is erősebb védelmet kaphatnak a jövő generációk, és ez zöld szempontból különösen is fontos

Az Európai Uniós jogban is erősebb védelmet kaphatnak a jövő generációk, és ez zöld szempontból különösen is fontos

Fontos alapvetés, hogy nem elég csak minél több gyermek megszületését politikai céllá tenni, azzal is ugyanennyire kellene törődni, hogy milyen életfeltételeket biztosítunk az utánunk következő nemzedékek számára. A világban ma zajló környezeti folyamatok viszont nem abba az irányba mutatnak, hogy „jó dolog” lenne mostanában megszületni. Az Európai Unióban egy közelmúltban indult kezdeményezés azt szeretné elérni, ha jogilag kötelező módon vegyék figyelembe a döntések jövő nemzedékekre gyakorolt hatásait. A területnek önálló biztosa is lesz az új Bizottságban. De hogy ki-mit ért a generációk közötti igazságosságon és hogyan jut érvényre ez a szempont a jogalkotásban az még nem teljesen világos.

COP29 – A klímakonferencia, ahonnan minden fél elégedetlenül távozott

COP29 – A klímakonferencia, ahonnan minden fél elégedetlenül távozott

Nemrég ért véget az ENSZ legutóbbi éves klímakonferenciája Bakuban, ahová a fejlődő országok új pénzügyi források, míg a fejlett országok megerősített kibocsátás-csökkentési lépések biztosítása érdekében érkeztek, azonban az öböl-menti országokat kivéve végül mindannyian csalódva kellett, hogy távozzanak. Mi is történt Azerbajdzsánban és mik a jövőre vonatkozó jelentőségei a konferenciának?

Az idei klímacsúcs legnagyobb kérdése: ki fizesse a klímaváltozás kezelésének költségeit?

Az idei klímacsúcs legnagyobb kérdése: ki fizesse a klímaváltozás kezelésének költségeit?

Jövő héten kezdődik a soron következő ENSZ klímakonferencia Bakuban, ahova az EU delegációja a magyar soros elnökség vezetésével érkezik meg. Az idei konferenciának a delegációk kiemelt elvárásokkal indulnak neki, mivel a klímaváltozás elleni fellépés pénzügyi fedezetéről kell megállapodnia az országoknak. Milyen főbb ütközőpontokra és eredményekre számíthatunk a következő két hétben?