A teremtésvédelem kifejezésének, a kereszténység és konzervativizmus kapcsolatának, az igazságosság és a mély inkarnáció fogalmainak értelmezése valamint a karácsonyi történet és teremtéstörténet összefüggései – ezen témákat érinti a Green Policy Center (GPC) felkérésére írt tanulmányban Béres Tamás evangélikus lelkész, Kodácsy Tamás református lelkész és Nobilis Márió katolikus pap.
Ahogy Béres Tamás írja, az emberiség előtt álló következő történelmi lépcsőfok minden jel szerint a digitális kor. A lelkész véleménye szerint soha sem voltunk még ennyire közel annak a vágynak a kultúrává formálásához, hogy az ember megóvja magát a sérülékenység, a szenvedékenység és a kiszolgáltatottság rémétől. Az ezekre reflektáló fenntartható fejlődési célok (SDG-k) mindegyike szoros kapcsolatban áll az igazságossággal, ami “az emberiség számára nem egy külső vagy belső norma, hanem a mindig kapcsolataiban élő ember életét tematizálhatóan, de kimeríthetetlenül átjáró, nélkülözhetetlen kapcsolati minőség.” Béres Tamás véleménye szerint a keresztény közösségnek el kell jutnia arra a felismerésre, hogy a társadalmi sokszínűség, kettősség és hármasság nem idegen a bibliai és tradicionális szemlélettől.
Nobilis Márió ezekre is alapozva fogalmaz meg három tézist a teremtésvédelemmel összefüggésben, amelyről megállapítja, hogy nem a szembenállás kifejezésére jött létre. A teremtésvédelem „azt a hozzájárulást szándékozik összefoglalni, amivel a hívő keresztények hozzá tudnak és akarnak járulni az egész emberiség „környezeti krízis” fogalommal kifejezett jelenkori közös problémájának megoldásához.” – állítja és hozzáteszi, az evangéliumi szemléletmód nem azonosítható sem a konzervativizmussal, sem a forradalmisággal, és egy naiv fejlődéshittel sem, hanem a különböző felfogások építő kritikájára és értékeiket egyensúlyosan megőrző meghaladására irányul. Nobilis Márió leszögezi, hogy a zsidó–keresztény hagyomány értelmezési kerete az üdvtörténetiség, amire alapozva a kereszténység a környezeti krízissel összefüggésben nem pesszimista és nem is naivan bizakodó az ember szerepét illetően, hanem reménykedik a kegyelem és az emberi erőfeszítések együttműködésében.
Kodácsy Tamás a “mély inkarnáció” fogalmát járja körül. Megállapítja, hogy a teológiai hagyományban a világról, mint közös otthonunkról való isteni gondoskodás és az isteni megtestesülés összefonódnak. Erre alapozva ökológiai szempontból három megállapítást tesz. Első, hogy az elrontott világnak nem lehet megváltója az ember, minden teremtésvédelmi akció és program egyik fő kritériuma, hogy képes-e az ember úgy cselekedni, hogy nem ő van a középpontban. Másodsorban az, hogy Isten megtestesült ebben a világban, azt is jelenti, hogy teljes egészében e világ törvényei alá került, és a gondviselő munkája az ember egész életét és életterét magába foglalja. Harmadrészt a megtestesülés Isten szentháromságbeli kiterjedése és hatóköre. Ezek után a református lelkész így karácsony előtt a teremtés és Jézus Krisztus születésének történetét veti össze és állapítja meg a megfeleltethetőségeket.
A tanulmány bemutatására online formában 2020. december 21-én került sor, amelyen a szerzőkkel dr. Huszár András, a Green Policy Center igazgatója beszélgetett.
A tanulmányt pedig az alábbi linken letöltve lehet elolvasni: